- Mi a baj? Nagyon megváltoztál az utóbbi hetekben. Bármit mondok vagy kérdezek, az csak egy flegma válaszra érdemes részedről.
- Tudod, anya... - Kinga az elmúlt napokban már ezerszer elpróbálta, hogyan fogja elmondani a nagy hírt az anyjának. Tudta, hogy tovább már nem halogathatja a mondandóját. Éppen ezért, nagylány módjára belefogott. - Tudod, anya, úgy döntöttem, elköltözöm.
- Honnan szeded ezt a hülyeséget? Mégis hova? Hogy gondolod ezt? Miből fogsz megélni?
Kinga édesanyjának a vérnyomása pillanatok alatt az egekbe emelkedett. Az arca kipirult, és mint valami sportolónak, még az izmai is megfeszültek. Kérdések ezrei cikáztak benne, hirtelen azt sem tudta, melyiket vágja a lánya fejéhez. Érezte, hogy ez most nem valami tinilányos vicc, és hogy a düh átveszi a teste és a józan esze felett az irányítást.
- 21 éves vagyok. Egyszer végre hallgass már végig ebben a rohadt életben! Nem vagyok már gyerek. Összeköltözünk Tomival. Terhes vagyok.
A hír villámcsapásként érte. Kinga anyja nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy üvöltsön. Legszívesebben felképelte volna a lányát, de a kezében csak annyi erő maradt, hogy meg tudjon támaszkodni a konyhaasztalon. Kudarcot vallott. Az elmúlt 25 év erőfeszítései, minden amit a lányáért tett, felesleges volt. Csődöt mondott. Az ő kislánya, a család szeme fénye terhes.
Az egész környék a lány csodájára járt, dicsérték az eszét, a szépségét. És erre tessék. Micsoda szégyen! Ennél nagyobb megaláztatást aligha okozhatott volna neki Kinga. Mindenki rólunk fog majd pletykálni - gondolta.
- Erről szó sem lehet. Mégis mit képzelszt te magadról? - kezdte cseppet sem nyugodt hangon. - Mi lesz a főiskolával? Az utolsó évben otthagyod?! Ezért fizettünk ki apáddal több százezret, hogy még egy rendes szakmád se legyen?
- Anya, Tominak van munkája, jól keres. Meg fogunk élni, ne aggódj, nem leszünk a terhetekre. Mi már megbeszéltük és döntöttünk. Megtartjuk a gyereket, ha tetszik neked, ha nem. Az ő szülei támogatnak bennünket.
- Eldöntöttétek? Mind a ketten otthon éltek, mégis miről döntötök ti? És ha már itt tartunk, Tomi ide be nem teszi többé a lábát. Három hónap után felcsinál, te meg hagyod és asszisztálsz ehhez az egészhez? Erre neveltünk?! Takarodj a szemem elől! Remélem, akkor is ilyen bátor leszel, mikor apádnak meséled el a történteket.
Nem ezt az életet szánta a lányának. Tisztességes iskola, tisztességes munkával, egzisztenciával. Esküvő, család, gyerekek - ebben a sorrendben. Erre jön ez a taknyos, és úgy csinál, mint aki ért az élethez. Mintha bármi fogalma is lenne arról, hogyan működik a világ. Egy normális kapcsolata sem volt, most meg babás-mamást akar játszani. Aztán majd egy év múlva nevelhetem én fel a gyereket. Hát abból bizony nem eszik, betelt a pohár!
Az újdonsült nagymama némán hergeli tovább magát, miközben a megszokott rend szerint nekiáll főzni a konyhában. Mert ugye, olyan nem lehet, hogy nincs meleg vacsora az asztalon.
Kinga egy újabb vereséggel a zsebében bevonult a szobájába, hatalmas ajtócsapással kiegészítve a teátrális jelenetet. Telefonnyomkodás, üzenet Tominak. Azonban az üzenet tartalma most eltért az eddig megszokottól: Felnőttem. Kiálltam magamért és a gyermekünkért!
Kinga történtetét B. Barbi jegyezte le.
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
