Sajnálom, de túlnőttem rajtad, szakítsunk!

- Sajnálom, de túlnőttem rajtad. Szakítsunk!

Ez a mondat egy kávézóban hangzik el. Nem hallgatózom, egyszerűen csak megüti a fülemet a kijelentés, ahogyan a kávémat kortyolgatom és várom a barátnőmet. Lopva a mellettem lévő asztal felé sandítok, ahonnan a kinyilatkoztatás jött. Húsz év körüli pár ül mellettem, a fiú arca megnyúlt, mint a rétestészta, láthatóan nem számított a lány vallomására.

A párocska egyértelműen jól szituált – vagy inkább a szülők azok, akik finanszírozzák a menő telefont, drága cipőket, táskát. A lány fekete haja zuhatagként omlik a hátára, ám ahogyan hátradobja látszik, hogy egy része nem az övé. Hosszú, karmokra emlékeztető, túldíszített körmeivel ezután az asztalt kezdi kapirgálni – talán zavarban van vagy mégsem biztos a döntésében. A fiú nagyjából vele egy idős lehet, bár a sok sminktől nem tudom megállapítani, hogy a lány 16 vagy 25 esetleg...

Ha harmincévesek lennének, akkor mondhatnánk azt, hogy egy idő után az egyik túlnőtt a másikon. Hogy már nem egy úton járnak. Hogy mások a céljaik. Hogy máson van a fókusz. Ám így...

- Tudod, azt gondolom, hogy már nem vagyunk jók együtt. Érettségi után én nem akarok továbbtanulni. Dolgozni akarok és pénzt keresni. Neked viszont még három év az egyetem. Én nem foglak eltartani – hadarja a leányzó, miután a fiú képtelen megszólalni. - Túlnőttem rajtad – ismételgeti. - Más életstílust akarok. Önálló lakást, utazásokat, ehhez pedig pénz kell. De te nem keresel, mert tanulsz. Érted?

Ki érti ezt?

Nem tudom, hogy a srác érti-e, én azonban nem nagyon. Eszerint a kislány még be sem fejezte a középiskolát, mégis úgy véli, ő bizony túlnőtt a párján, aki már nemhogy leérettségizett, de hallhatóan valamelyik egyetemen tanul. Ám ő nőtt túl rajta. És miért is? Mert lakást akar és pénzt, meg utazást? És mégis miből? A mekis fizetésből? Szó se róla, nem szólóm én le azt, aki nem tanul tovább és elmegy dolgozni, majd önálló életet kezd: lakást bérel, számlát fizet, ételt és ruhát vesz magának. De ez a leányzó láthatóan rózsaszín álmokat kerget.

Egy érettségivel nem fog félmilliót keresni, kétszázezerből meg bajosan fog kijönni az albérlet, a rezsi, meg a márkás cipő, táska, póthaj, műköröm, az említett utazásokról nem is beszélve.

Ez nem túlnövés, hanem képzavar nála. Persze lehet, hogy anyuka és apuka a feneke alá tol egy lakást és a számlákat, megélhetést is fizetik majd neki... na, de akkor miért is növi túl azt, aki továbbtanul és emiatt nincs esetleg pénze mindarra, amit a leányzó felsorolt?

A srác srégen velem szemben ül. Látom rajta, hogy a sírás kerülgeti. Sajnálom szegényt, pedig nincs miért. Jobb is, ha ez a lány továbbáll – valójában szívességet tesz neki.

Nyitókép: Shutterstock