Miért teszel úgy, mintha az exeid nem lettek volna fontosak?

Feltételezem, te is szoktál ilyesmiket mondogatni, amikor végre összekapartad magad egy kudarcba fulladt kapcsolat meggyászolása után. Próbálod utólag megmagyarázni, hogy:

• miért volt értelmetlen két héten keresztül átzokogni minden éjszakát,
• miért volt hülyeség fájdalmasan lírai dalok hallgatásával tetézni az amúgy is gyászos hangulatodat,
• és miért volt felesleges tetszhalottként, kinyúlt pulcsiban, lyukas zokniban és fésülködést mellőzve közlekedni a lakásban.

Mi, nők azért hajlamosabbak vagyunk a fent említett reakciókra - éppen ezért minden tiszteletem azoké a kemény csajoké, akik képesek emelt fővel maguk mögött hagyni a múltat.

Ne tagadd le a múltat

Sokan azonban úgy tekintenek vissza az exeikre - vagy legalábbis úgy adják elő -, mintha semmi jelentősége nem lett volna a viszonynak. Még akkor is, ha nem egy párhetes, kiforratlan lángolásról van szó, hanem akár egy többéves párkapcsolatról. És lehet, velem van a baj, de én ezt nem értem. Kit akarsz becsapni vagy félrevezetni? Azt, akinek beszélsz róla, vagy netán önmagadat? Miért akarod elbagatellizálni azt az érzést, ami egykor szép volt? És miért teszel úgy, mintha nem pusztultál volna bele a különválásba?

Talán sokaknál az lehet az oka, hogy nem akarják megsérteni az éppen aktuális párjukat. Pedig nem gondolnám, hogy ciki elismerni, hogy valakibe egyszer szerelmes voltál. Ettől nem fog eltörpülni egy új kapcsolat jelentősége, éppen ezért nem muszáj hányingerrel visszagondolni a múltadra. Inkább csak meg kell próbálnod helyre tenni magadban: egyszer szép volt, de elmúlt. Netán még tanulhatsz is belőle.

A szerelmet többször is meg lehet élni. És nem lesz kevésbé szép vagy jelentőségteljes a következő, ha felvállalod, hogy a korábbi kapcsolataidban is megélted.

Éppen ez benne a szép. Hogy mindig más, mindig megismételhetetlen. És mindig úgy éled meg, mintha még sosem történt volna meg veled ez a csoda...

Nyitókép: Shutterstock