Könyörgöm, legyél felnőtt, és ne hívd a menstruációdat Mikulásnak!

A fenti mondatok hallatán elönti az agyamat valamiféle nehezen behatárolható feszültség érzés, pedig a kedvencemet, a " havi bajt" még nem is hoztam szóba. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy felnőtt, 30-40-es nők miért kommunikálnak a menstruációról úgy, mintha 5 éves óvodások lennének?

Csókolom, ez a felnőtt élet része!

A XXI. század harsogva döngeti a szólásszabadság mellkasát, azt kiáltva, hogy manapság a világ már elfogadó, semmi sem tabu téma, mindenről lehet beszélni, hiszen fel vagyunk készülve az egyes témák prezentálására és befogadására is.

Nos, ha ez valóban minden szempontból így lenne, akkor felnőtt nők nem fejlődnének vissza 30 évet abban a pillanatban, amikor ki kell mondani a szájukon, hogy menstruálnak. Persze nem azt mondom, hogy a menstruációs napokon zenélő pólókat kell hordani, amelyek óránként azt kiabálják, hogy "Vigyázat, menstruálok!" Nyilvánvaló, hogy ez a fene nagy óvatoskodás a diszkrécióról szól - vagyis elméletileg -, de biztos, hogy csak ennyi van ebben?

Igen, mi nők mind menstruálunk. Reggelente nem gyémánt darabkákat dörzsölünk ki a szemünkből, sőt, minden nap magunkra csukjuk a fürdőszoba ajtaját - ahol nem mindig rózsaillat terjeng utánunk. Ez van, nyilván nem ezek az élet legcsodálatosabb témái, de attól még léteznek.

Érthető, hogy sok nő igyekszik diszkréten kezelni ezeket a kérdéseket, de a diszkréció nem azt jelenti, hogy idegesítő és kínos szinonimákat keresünk az érzékeny fogalmaknak. Ilyen például a "barna maci" meg a "Mikulás". Hát ki ne találja már a világ, hogy ennek így van értelme, hiszen a diszkréciónak pont az a lényege, hogy egy témát olyan óvatosan érintünk, mintha cica mancsokkal sétálnánk egy repedt üveglapon. Nem pedig az, hogy átdobunk az üvegen egy "barna macit" vagy egy "Mikulást".

Ne diszkrét legyél, simán csak felnőtt!

Vannak témák, amelyeket diszkréten kezelünk. Ilyen például a szexuális életünk, az egészségi állapotunk, a pénzügyi helyzetünk, vagy éppenséggel a havi ciklusunk aktuális állása. Igen, dönthetsz úgy, hogy ezekről senkivel nem beszélsz. Viszont aki beletartozik a bizalmi körödbe, azokat tiszteld meg azzal, hogy felnőtt módjára kommunikálsz az érzékeny témáidról - vagy ha ez nem megy, akkor inkább ne tedd. De miért is ne tennéd?

Menstruálni nem bűn, és semmi sem gáz, ami ezzel együtt jár. Egyeseknek kipattog tőle a bőre, mások úgy rabolják ki a hűtőt, mint egy ősember, aki még életében nem látott vadat, és olyanok is akadnak, akik már a menstruáció előtti időszakot is megsínylik. Sőt, néha az is előfordul, hogy ki kell dobni 1-2 bugyit vagy lepedőt a végén, mert nem voltál elég szemfüles. Na és akkor mi van?

Az élet még mindig nem egy vaníliás túródesszert málnahabbal, hanem bizony van benne vér is. Emiatt pedig senkinek nem kell szégyellni magát. Szerintem a dolgok nem attól lesznek kellemetlenek, mert beszélünk róluk, hanem pont attól, ahogyan beszélünk róluk. Gondolj csak bele, mi kondicionáljuk egymást a tekintetben, hogy miről lehet beszélni és miről nem. De manapság már senki nem szisszen fel, ha meghallja, hogy valaki menstruál. Éppen ezért semmi okod arra, hogy hülyét csinálj magadból a megfogalmazásod miatt. Legyél felnőtt, kommunikálj felnőttként, és csak amiatt érezd rosszul magad, ami miatt szükséges. A menstruáció nem az.

Nyitókép: Shutterstock