Miért velem hozatja el a főnököm a ruháit a tisztítóból?

Pályakezdőként eltökélten bizonyítani szerettem volna rátermettségemet, ezért semmilyen feladatra nem mondtam nemet. Még akkor sem, ha már régen lejárt a munkaidőm, vagy nem éppen tartozott a munkakörömbe az adott feladat elvégzése. A menedzser asszisztenseként az egész napom a rohanásról szólt, és az előttem álló feladatoknak nem volt se vége, se hossza. A menet rendszerint már reggel, még azelőtt elkezdődött, hogy kinyitottam volna teljesen a szememet, hiszen a főnököm általában az este elküldött e-mailjében gondoskodott arról, hogy ne unatkozzak, amíg ő be nem ér.

Excel-táblák végtelen sora, kávéhordás, kapcsolattartás a problémás ügyfelekkel, panaszok kezelése, e-mailek megfogalmazása, dokumentumok rendszerezése, megsemmisítése, a tisztítóba járás és még hosszan sorolhatnám azokat a dolgokat, amik nap mint nap rám vártak. Tulajdonképpen minden, ami kicsit kellemetlenebb, bonyolultabb vagy hosszadalmasabb volt, az az én feladatommá vált. Az elején izgalmasnak tűnt, hogy mindig más, változatos munkát kell elvégeznem, de hamar megjelentek a leterheltségem következményeit. Az ebédeim általában gyorsan bekapott szendvicsek voltak, magamra vagy a pihenésre semmi időm nem maradt, és ha a teljes kimerültség még nem lett volna elég, egy egészségi problémám is kialakult.

Bizonyára sokaknak ismerős lehet az újra és újra megjelenő vizelési inger, ami egyszerűen a mosdólátogatások után sem szűnik. Nem igazán volt időm foglalkozni vele, így égő, viszkető érzés társult a sürgető ingerhez. Tudtam, hogy ez bizony felfázás. Természetesen rosszabbkor sem jöhetett volna, hiszen még nem éreztem biztosnak a helyemet, és nem mertem reszkírozni, hogy kimaradok. A betegséget mindez nem érdekelte.

Tudtam, hogy a felfázást nem jó félvállról venni. Ahogy végiggondoltam, rájöttem, hogy minden hibát elkövettem, amit csak lehet. Alig fogyasztottam folyadékot, nem tartottam be a közös mosdóhasználat íratlan szabályait, és rendszeresen visszatartottam a vizeletemet. Tetéztem a problémát azzal, hogy a tünetek megjelenésekor alapos intim fertőtlenítéssel próbáltam kezelni a helyzetet, de csak rontottam a dolgon. A stresszes, kimerítő életem is nagyban hozzájárult a felfázás kialakulásához, hiszen károsította a testem immunvédelmét. Mindezek rontották a hólyagom öntisztuló folyamatait, és nem hagyták az immunrendszeremnek ellátni a védő funkcióját.

Világos volt, hogy változtatnom kell, és nem is csak egyetlen dolgon, de mindenekelőtt a felfázást kellett orvosolnom. Szerencsére nem jelentkeztek nálam súlyos tünetek: nem volt lázam, hidegrázásom, véres vizeletem, sem deréktáji fájdalmam. Amennyiben az előző tünetek közül bármelyik jelentkezne, mielőbb forduljunk orvoshoz.

Szerencsére időben cselekedtem: rengeteg folyadékot vittem be, hüvelyflóra-helyreállítót kezdtem használni, egyből vécére mentem, amint a vizelési inger megjelent, és antibakteriális gyógynövény-készítményeket és teákat is napi szinten fogyasztottam. Megtette a hatását és enyhültek a tüneteim, a munkahelyemen pedig a sarkamra álltam, mert ugyan maximalista vagyok, de más ruháit nem én fogom elhozni a tisztítóból.

Nyitókép: Shutterstock

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária Bt. támogatta.