Férfivélemény: Ne csak mindig a szemét pasik legyenek porondon

Általános vélekedés az, ha egy kapcsolat szétmegy, ott bizony a férj a hibás. Félredugott vagy nárcisztikus vagy bántalmazó vagy lusta vagy bármi. Arról már ritkábban szól a fáma, hogy akadnak olyan esetek, ahol bizony az asszony sem kismiska.

Én például egy szimpla spermadonor voltam, de a két másik haverom sem járt jobban a saját barátnőikkel. Úgyhogy, amikor a melóhelyen kiderül, hogy mindhármunkkal kiszúrt az exük, megalapítottuk az Kihasznált pasik klubját, mert lelki támogatás nekünk is kell – még akkor is, ha az egy korsó sör formájában manifesztálódik minden péntek este. Hogy kik vagyunk mi és miképp csesztek ki velünk álmaink női? Elmesélem.

Csak semmi csinnadratta!

Az én történetem viszonylag új keletű. Andreát néhány éve ismertem meg és azonnal beleszerettem. Úgy tűnt, ő sincs ezzel másképp, így a kapcsolatunk rohamléptekkel haladt előre. Mivel már mindketten bőven magunk mögött hagytuk a kalandozós húszas, sőt a harmincas éveink jórészét is, így hat hónap után elhatároztuk, hogy összeköltözünk és belevágunk a családalapításba.

El a kezekkel, majd tűnés!

Tudom, hogy sok nő még a szex gondolatától is irtózik a várandósság alatt, így amikor Andi közölte, hogy ne nyúljak hozzá, tiszteletben tartottam a kérését. Ám, nemcsak az intim élet nem működött innentől kezdve, hanem szinte semmi. Egy teljesen idegen nőt találtam a kedvesem helyén.

Az egyre gömbölyödő pocakja iszonyatos lelkesedéssel töltött el, ő viszont csak akkor lelkesedett, ha valamit ki kellett fizetni. Mondjuk a bababútort, a babakocsit és persze a magánszülést. A babamozi időpontjáról azonban elfelejtett tájékoztatni, ahogyan azt is tényként közölte, hogy a szülésnél nem lehetek benn. Miután pedig megszületett a kislányunk szinte levegőnek nézett.

Persze olvastam arról, hogy ilyenkor gyakori a gyermekágyi depresszió meg a levertség, csupán azt nem értettem,miért egyedül velem levert és kedvetlen... Testi kontaktusról továbbra sem lehetett szó, de még azt sem hagyta, hogy megcsókoljam vagy átöleljem. A hálóból átköltözött a gyerekszobába, de ami a legfurább, hogy szinte semmiben sem segíthettem a baba körül. Ha fürdetni akartam, kivette a kezemből, ha elvittem volna sétálni, hogy pihenhessen, kikérte magának, hogy nem azért szült, hogy pihenjen. Ha hétvégén közös programot szerveztem, mindig akadt valaki, akit már áthívott, vagy akivel megbeszélt valamit. Nagyon ritkán voltunk hármasban, kettesben a kislányommal pedig csak lopott perceink maradtak.

Így hát elváltak útjaink. Szerintem soha nem is szeretett, csak arra kellettem, hogy közel a negyvenhez végre tisztességes anyává tegyem és "nevet adjak" a gyermekének, akit aztán ő – persze az én anyagi segítségemmel – maga nevelhet fel.

Nyitókép: Shutterstock