Férfivélemény: A body positivity nem kifogás arra, hogy ne dolgozz magadon

Mivel kissé ingoványos talajra lépek a most következő témával, szeretnék még a legelején leszögezni néhány apróságot.

Ugyanúgy, ahogy elvből ellenzem a szépségversenyeket, melyek során - bármennyire is cifrázzuk a magyarázatot -, a nap végén azért díjazunk embereket, mert – genetikájuknak vagy ügyes sebészeiknek hála – szépen verik vissza a fényt, úgy ellenzem azt is, hogy negatív megítélésben részesüljön bárki a genetikájából adódó jellemzői alapján.

Az én olvasatomban a body positivity elképzelése ezek összességét jelenti. Azt, hogy elfogadod önnön adottságaidat, boldog vagy a saját testedben és nem érzed a kényszert arra, hogy olyan ideálokat kergess, amik a genetikádba kódolt adottságaidnak szöges, természetes úton nem elérhető ellentettjei. Ne érezd rosszul magad azért, mert itt-ott felszedsz pár kilót, mert narancsbőrös vagy, mert ferde az orrod, más a bőrszíned és a többi...

Amit viszont nem jelent, az az, hogy nemhogy parlagon hagyod az önmagadban rejlő lehetőségeket, de még károsítod is magadat ennek folyamán. És igen, nem titkolt célpontom ebben az értelmezésben az elhízás, de ugyanide tartozóan a kóros soványság és általánosságban véve a testképzavarok kérdésköre.

Amikor nem teszünk különbséget tíz plusz kiló, és negyven plusz kiló között, vagy a vékony, de egészséges és a minden szélfújásra és betegségre fogékony, tápanyag deficites szervezet között. Amikor a testi és lelki egészség egyensúlyát átbillentjük bármelyik irányba. Mert erről beszélünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy igen, gyönyörű az az ember is, aki a maga 160 centijével 110 kilósan pózol fehérneműben egy plakáton, figyelmen kívül hagyva azokat a kóros, egészségre veszélyes tényezőket, amik ezzel az életmóddal együtt járnak és amikről több ezer orvosi kutatás született már.

A világ, amiben élünk színes, tele megannyi szubjektív véleménnyel és érzéssel. Bármilyen is vagy, valahol akad majd olyan ember, aki nemcsak elfogad, hanem gyönyörűnek tart téged, ehhez kétség se fér. Ahogy ahhoz se, hogy szükség van a megerősítő pozitív hangokra, amik sokszor így is elvesznek a minden egyes nap ránk zúduló negatív megjegyzések tengerében. Azonban amikor piedesztálra emelünk olyan életformákat, melyek hosszú távon több rosszal járnak, mint jóval, túlkompenzálunk és átesünk a ló túloldalára.

Ez azt jelenti, hogy a kívülről és a belülről áradó szépség legfontosabb forrása az a testi-lelki egyensúly, aminek balanszolásához ugyanúgy hozzátartozik a testünk karbantartása, mint a szellemi és lelki egészségünk megőrzése. A kettő nem válhat ellentétes erővé. Lesznek élethelyzetek, amikor az ezekre nyíló lehetőségeink tárháza igencsak lecsökken, amikor nem ez lesz a prioritás és ezért soha senki nem vethet rád követ. Fontos, hogy ilyenkor is elfogadd és szeresd önmagadat. De azt gondolom, hogy igenis tegyünk azért, hogy egészségesek, fittebbek és ezáltal kicsit kiegyensúlyozottabbak legyünk, amikor erre adódik lehetőségünk, hiszen önmagunk elfogadása nem kell, hogy kizárja a fejlődést.

Nyitókép: Shutterstock