Soha többé nem kezdek Oroszlánnal!

Első randi. Amolyan régimódi offline módon. Semmi csetelgetés, jobbra és balra húzgálás. Találka. Oké, nem is vagyok már húszéves, szóval nekem ez jobban bejön és mivel a randipartnerem is hasonló korosztály, szerencsére neki is. A megismerkedésünk is amolyan régimódi volt: a bolt előtt toporogtam és aprót kerestem a bevásárlókocsihoz, ami persze nem akadt nálam, mire ő gálánsan odalépett és „megkínált" egy ötvenessel mosolyogva. A többi már ment magától. Most pedig éppen belépek a kávézó ajtaján, hogy leüljek vele szemben az első randin. Milyen egyszerű. Mennyivel jobb, mint az online társkeresők, ahol annyiszor csalódtam már, amikor a személyes találkánál a randipartnerem külseje köszönőviszonyban sem volt a feltöltött – 10-15 évvel ezelőtti – képekkel. Na, lépjünk is tovább. Nála nincs ilyen rizikó.

Egyéb rizikófaktorok

Pont olyan, mint emlékeztem. Pont az esetem. Dús haj, széles mosoly, megnyerő tekintet, igényes öltözet. Pompás! Minden feszengés nélkül kezdünk beszélgetni, természetesen adott a téma: ki mit főzött a vásárolt alapanyagokból. Szeret enni – remek. A kávézó dugig van emberekkel, mi pedig egy félreeső asztalnál ülünk, a pincérek nem nagyon vesznek észre. Csevegünk. Egyszer csak, férfiaktól szokatlan módon, rákérdez, hogy mi a csillagjegyem. Elárulom, hogy Bak vagyok, ő pedig kérdés nélkül is rávágja a sajátját: Oroszlán.

Jaj, ne!!!!!! - kiáltok fel magamban, míg összerándul a gyomrom. - Csak Oroszlánt ne... már megint!

Nem vagyok oroszlánszelídítő!

Miért? Már megint miért egy Oroszlán? Mi dolgom velük? Mit kell ebből megtanulnom, hogy ismét egy Oroszlán férfit sodort elém a sors? Úgy vélem, már mindent megtanultam róluk, akkor miért kapom még mindig az ívet?

Egyszerűen nem egymásnak teremtettek minket. Én fegyelmezett vagyok, ők szertelenek. Én gyakorlatias, ők álmodozók. Én tervezek, ők impulzusból cselekszenek. Ráadásául mindkét jegy domináns, uralkodásra hajlamos, akaratos – márpedig két dudás nem fér meg egy csárdában!
Ki nem állhatom, ahogy az Oroszlán pasik ciciomázzák magukat és órákat dekkolnak a fürdőben. Ki nem állhatom a féktelen költekezést, amit művelnek még akkor is, ha megbeszéljük, hogy például nyaralásra vagy új kocsira gyűjtünk. Nem bírom, hogy mindig és mindenben önmagukat helyezik előtérbe és elvárják, hogy úgy csodálják őket, mintha miattuk kelne fel a Nap hajnalonta. Nincs bennük se alázat, se tisztelet mások felé – megfulladok mellettük.

De biztos, hogy ő is olyan? Miért gondolom, hogy minden Oroszlán egyforma? Lehet, hogy ő teljesen más. Rápillantok, belesüppedek éjfekete szemeibe és hinni akarok.Oké, kimegyek a mosdóba, hogy kissé összekapjam magam minden szempontból.

Nem lehetnek ilyen buta előítéleteim – győzködöm magam, míg megigazítom a rúzst a számon. - Esélyt kell adni! Elvégre mi az a horoszkóp?

Elszántan indulok vissza az asztalhoz. Az asztalhoz, ahol épp most teszi le a pincér a két presszókávét. Csakhogy én utálom a presszókávét és a beszélgetésünk elején meg is jegyzetem, hogy egy karamellás tejeskávét fogok inni. Erre itt a presszó. Miért? Miért rendelt egyáltalán nélkülem? Nem rendelek úgy a másiknak kávét, hogy – annak ellenére, hogy a partnerem mondta – nem tudom, mit szeretne inni!

K. Annamária történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock