Na, most akkor mi számít megcsalásnak?

Akinek minden belefér

Létezik az az embertípus, aki elméletben fülig szerelmes valakibe, de a valóságban úgy kacsingat félre, mintha homok ment volna a szemébe. Lételeme a vadászat, ezért idióta szabályokat hoz létre, hogy kapcsolatban élve is nyugodtan varacskolhasson.

Például, hogy az első 5 centi nem megcsalás, ha gumival csinálod, akkor sem számítasz hűtlennek, és ha állva csinálod, akkor tulajdonképpen nem is feküdtél le senkivel. Az ilyeneknek nem való a párkapcsolat, bár annak sem, aki ezt a dumát elviseli. Értem én, hogy ezek többnyire viccnek szánt mondatok, de én mégis azt gondolom, hogy minden poénnak legalább a fele igaz...

De valójában a legnagyobb probléma az, hogy sokan csak muszájból mennek bele egy kapcsolatba. Azért, hogy megfeleljenek a társadalmi elvárásoknak - hiszen akinek nincs senkije, azzal biztosan valami baj van. Éppen ezért olyanok is magukra erőltetik a monogám életformát, akik nem alkalmasak vagy nem elég érettek még hozzá.

Akinek semmi sem fér bele

Az előbbi típus szöges ellentéte, aki szerint már az is félrelépés, ha egy helyről mersz oxigént szippantani egy másik pasival/csajjal. Ellenőrzi minden perced, és abban is a hűtlenséget gyanítja, ha lekésed a buszt, és 10 perccel később érsz haza. A képzelete szerint te már "Jánost meg a várost" is ágyba vitted, és a nap 24 órájában azon mesterkedsz, hogy további strigulákat húzhass a szexnaplódba. Mert ugye neked az is van, csak nyilván rejtegeted előle. Te aljas.

Szerintem azok az emberek viselkednek így, akiknek komoly önértékelési problémái vannak. Egy olyan személy, aki vagy nem kapta meg az érzelmi fejlődéshez szükséges családi hátteret kicsi korában, vagy megkapta, csak valaki jött és összebarmolta.

Ez pedig baj, mert bármennyire is elcsépeltnek hangzik: aki magát nem szereti, az mást sem fog tudni. Én hiszek ebben.

Érzelmi/ elméleti megcsalás, az örök dilemma

Az egyik értelmezés szerint fantáziálni mindenki szokott, csak sokan nem vallják be. Eszerint vágyakozni és titkos ábrándokat szövögetni valakivel nem bűn, hiszen szereted annyira a párodat, hogy a való életben ezt nem tennéd meg. Tehát nem csalod meg, vagyis nem vagy hűtlen. Ez részben igaz is.

Szerintem pedig a kettő között van az igazság. Fantáziálni valóban nem bűn, mert az ember kíváncsi, mindig vonzza valami új dolog, és néha igenis jól esik elmélyülni olyan álomképekben, amik a valóságban sosem történnek meg. Pont ez benne a jó.

A baj ott kezdődik, ha a fantázia érzelmi alapokra helyeződik. Ha egy konkrét személyről szól, és nem általános képzelgésről. Mert az már több, mint egyszerű erotikus agytorna.

Ilyen esetben pedig sovány vigasz a másiknak, hogy nem tetted meg. Mert nemcsak az számít, hogy félrelépsz-e vagy sem, hanem az is, hogy akkor is ugyanezt a döntést hoznád-e, ha nem lennének következmények?

Nyitókép: iStockphoto