Azt vettem észre, hogy a lelkileg bántalmazó kapcsolatokban élők sokszor észre sem veszik, hogy mennyire mérgező az a kapcsolat, amiben benne vannak. Ez számukra a megszokott és a biztonságos, akkor is, ha szenvednek közben. A gyermek, akivel állandóan ordibálnak a szülei, azt hiszi, hogy a kiabálás együtt jár a szeretettel és azt gondolja, hogy ez a normális, biztosan minden családban így csinálják. Így vagyunk ezzel mi felnőttek is, a legtöbbször észre sem vesszük, hogy az, ahogy a párunk bánik velünk, minden, csak nem szeretetteljes.
Aztán van az a pont, amikor mégis leesik, hogy nincs az rendben, hogy a másik megaláz, megcsal, elhanyagol, esetleg kihasznál, de annyira megszoktad, annyira azt érzed, hogy ez a normális, hogy nem is tudod elképzelni, hogy másképp is lehet élni. A barátnőid is panaszkodnak a pasijukra, azt látod, hogy a legtöbb párkapcsolatban normális egymás kritizálása, bántása, így azt gondolod, hogy a boldog párkapcsolat csak egy illúzió, amit felesleges kergetni. Azt hiszed, hogy ez a legtöbb, amit egy férfitől kaphatsz, hisz nyilván vannak jó pillanatok is, melyekről nehéz lemondani.
Ha őszinte akarsz lenni magadhoz, valójában magad sem hiszed el, hogy megérdemled, hogy valakinek te legyél a legfontosabb és valaki végre úgy szeressen, ahogy ezt te szeretnéd. Megszoktad már, hogy átnéznek rajtad, és néha olyan, mintha ott sem lennél vagy hogy rajtad tölti ki a másik a keserűségét. Rosszabb esetben már rég leépítette az önbizalmadat is, mert annyiszor elmondta, hogy mennyi baj van veled.
A legtöbben persze azt mondják, hogy azért nem képesek még szakítani, mert szeretik a másikat. Én azonban azt mondom, hogy ez nem szeretet vagy szerelem, hanem függőség. Olyan már a másik, mint a drog: bár nem tesz jót, mégis nehéz nélküle élni. Nem nagyon tanuljuk az önszeretetet az életben, pedig elsősorban a saját boldogságunkért vagyunk felelősek. Ha nem vagy boldog, ha bántanak, akkor a te felelősséged segítséget kérni és kihozni magadat egy mérgező kapcsolatból!
Ugyanis egészen addig, amíg egy rossz párkapcsolatban senyvedsz, nap mint nap panaszkodsz a párodra, de mégsem teszel semmit, ebben az esetben nem vagy más, mint egy nagybetűs áldozat. Áldozatszerepben tetszelegni, mindenért a másikat hibáztatni és közben magunkat sajnálni egy könnyű és kényelmes dolog, ugyanakkor egyáltalán nem visz előre. Hidd el, tudom, én is hajlamos voltam erre. Ne feledd, hogy bármit is teszel, te vagy a felelős a saját életedért és boldogságodért!
Ismerem azt az érzést is, amikor a párod annyira legyalulta már a személyiségedet, hogy már azt sem tudod, hogy ki vagy nélküle és elhitted neki, hogy nélküle teljesen életképtelen vagy, így láncol magához, így köti le a szárnyaidat. Ilyenkor időbe telik újra rátalálnod önmagadra, megérezni az erődet és megfogalmazni, hogy ki vagy te valójában.
Én azt gondolom, hogy nincs annál rosszabb, mint egy olyan párkapcsolatban élni, ahol azt éreztetik veled, hogy nem vagy elég jó, nem vagy elég fontos. Az ártalmatlannak tűnő beszólások elképesztően mérgezőek tudnak lenni és nagyon alattomos módon beszivárognak a tudatalattiba. Tudom, hogy az egyedüllét sokszor félelmetes és egy borzasztó dolognak tűnik, én mégis azt gondolom, hogy sokkal jobb, mint egy olyan kapcsolatban lenni, ahol rosszul bánnak veled.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.