Mi rejtőzik a szép nő és a ronda férfi kapcsolatának titka mögött?

Az elején, amikor először megláttam Robit a KRESZ tanfolyamon, azonnal megfogott a tekintete. Megfejthetetlen titkot láttam a szemében, azokban a mélyen ülő, meseszép zöld szemekben. Éreztem, hogy nem vagyok közömbös neki, hiszen gyakran nézett rám, majd elkapta a tekintetét. Aztán egy nap bátorságot vettem, és megkértem, hogy segítsen tanulni, így közelebb kerültünk egymáshoz.

Nem igazán tudta elképzelni, hogy önmaga miatt keresem a társaságát. Félve azt gondolta, hogy csak játszom vele, és valamilyen fogadást tettem arra, hogy megpróbálom felszedni, és aztán úgyis kidobom. Kiderült, hogy nem volt alaptalan a félelme, hiszen már átélt ilyen helyzetet, nem is egyszer. De sosem volt szándékom átverni.

Teljes őszinteséggel álltam hozzá, mégis képtelen volt elhinni nekem. Miután már fél éve együtt voltunk, alig volt olyan nap, hogy ne tette volna fel nekem a kérdést: "Mi tetszik bennem? Mit látsz rajtam, ami ennyire magával ragadott? Hogyan tudsz együtt lenni egy olyan emberrel, aki egy szörnyeteg?"

Ezután megpróbált meggyőzni arról, hogy egy szép nőnek, mint én, másféle társra lenne szüksége. Ha sétáltunk az utcán, oda-oda intett egy-egy öltönyös, jóképű vagy tipikus szépfiú felé, hogy "Na, ilyen pasi kellene neked..."

Az első évünk viharos volt. Nem akartam mást, csak szeretni. Amikor kettesben voltunk, akár nála, akár nálam, boldogok voltunk. De amikor más emberek között találtuk magunkat, ő visszahúzódott, magába fordult és szorongott. Lesütött szemmel járt, sokáig még a kezem sem fogta meg, és csókot sem mert adni. A körülöttünk lévő emberek csak bámultak minket.

Voltak, akik összesúgtak, mások pedig nyíltan kifejezték megbotránkozásukat. Biztosan nem értették, miért van egy gyönyörű, magas, karcsú nő mellett egy alacsony, csontos, göndörhajú, kócos férfi - akit Pumuklinak neveztek. Amikor néha meghallottam, hogy ezt mondták róla, vagy hallottam, ahogy egy mellettünk elhaladó férfi hangosan megjegyezte egy másiknak, hogy "Jézusom, hogy bírja ezt megcsókolni?!", legszívesebben odamentem volna és helyretettem volna őket. De Robi sosem engedte. Néha szomorúan, máskor erőltetett mosollyal az arcán azt mondta, hagyjam őket...

Az elején még a barátaim is meglepődtek. Azt gondolták, hogy csak játszom vele, vagy talán valami lázadás ez részemről, mert korábban mindig tökéletes kinézetű, modell alkatú férfiakkal jártam. De elfelejtik, hogy minden alkalommal csalódást és fájdalmat okoztak. Bosszantó volt: mi olyan elképesztő abban, hogy én őszintén szeretem Robit, ahogyan van? Hogy nekem ő gyönyörű? Azután jöttek azok a megjegyzések, hogy furcsa az ízlésem, de békén hagytak.

Egyedül Robi nem hagyott fel a hülye kérdésekkel, örökké az volt a téma, hogy miért vagyok vele. Újra és újra elmagyarátam neki, hogy azért vagyok vele, mert ő valóban szeret, kedves velem, törődik velem, vicces és jó beszélgető partner. Mert egy csodálatos lélek. Erre ő folyton azt válaszolta: "Igen, egy csodálatos lélek egy szörny testében. Nézd meg a képeinket, te mindegyiken gyönyörű vagy, én pedig csak elrontom az összképet. Te vagy a Szépség, én vagyok a Szörnyeteg."

Sokszor kértem, hogy ne hívja magát így. Fájdalmas hallani, amikor önmagáról így beszél. Fáj, amikor kétségbe vonja, hogy szeretem. Egyszer azt hittem, szakítani fog velem, mert nem tudja elfogadni, hogy valaki képes szeretni a testét és a lelkét is. Talán kezd rájönni, hogy nem engedhet el. Sem ő, sem a barátaink.

Magányos pillanataimban gyakran elgondolkodom azon, hogy mit szeretek a "szörnyemben". Próbáltam megtalálni benne a csúnyát, de egyszerűen nem sikerült. Mindent szeretek benne. De már régóta feladtam a próbálkozást, hogy megmagyarázzam, miért szeretem annyira. Egyszerűen csak így van. Miért kellene további okokat keresnem? A többiek pedig nyugodtan megbotránkozhatnak, viccelődhetnek vagy gúnyolódhatnak, engem már nem érdekel. Csak Robi számít nekem.

Sárközi Rebeka

Nyitókép: Shutterstock