Lassú öngyilkosság, ha az elérhetetlenre vágysz!

Ha visszatekintek fiatalabb önmagamra, szinte hihetetlen, milyen naiv, tudatlan liba voltam. Elhittem, hogy minden úgy fog történni, ahogy elterveztem. Felépítettem magamban egy hupilila álomvilágot, vattacukros stílusban. Egy olyat, amiben boldog feleség vagyok. Teljesen megszállottja lettem a gondolatnak, hogy megtaláljam azt a férfit, aki lesi a kívánságaimat, évente háromszor elvisz nyaralni, és akivel majd tündéri gyerekeket nevelünk. És aki nem illet bele ebbe a képbe, azon egyszerűen keresztülnéztem.

Ezzel együtt magamnak is gyártottam egy szerepet: én voltam Miss Tökéletességmániás. Lassan, észrevétlenül eluralkodott rajtam a perfekcionizmus, ami sosem csillapodott. Az agyam mindig azt zakatolta: nem vagy elég jó. Mindenben hibátlanul akartam teljesíteni, és ha valami nem úgy sikerült, jött az önostorozás.

Szerencsére megváltoztam. Hihetetlen, milyen hatalmas kontraszt van a múltbeli és a jelenlegi énem között. Ha visszanézek, úgy érzem, az akkori gondolataim, érzéseim nem vittek közelebb a boldogsághoz, sőt, inkább távolabb sodortak tőle. Sok-sok tapasztalás, kisiklás, csalódás kellett ahhoz, hogy elfogadóbb legyek saját magammal és másokkal. Persze a változás nem ment könnyen és rengeteg sírással járt.

A változás elkerülhetetlen, és belülről történik kifelé. Még nem vagyok az út végén, de egyre biztosabb léptekkel haladok előre. Persze vannak akadályok, amiket nehezebben tudok átugrani. Például a mai napig küzdök azzal, hogy levetkőzzem a segítségkérés iránti gátlásomat. A középiskolában én voltam, akihez bárki fordulhatott tanácsért, támogatásért. Így utólag visszanézve látom, hogy ez valami mélyen gyökerező félelem lehetett. Mindenkinek meg akartam felelni, és folyamatosan külső megerősítésre volt szükségem, mert belül nem voltam stabil.

Most is nehezen tudom felvállalni, ha néha gyenge vagyok, vagy nagyon félek valamitől. Ám összességében elégedett vagyok a 42 éves önmagammal. Érzem, hogy letisztultabb, nyugodtabb az életem, és már nem nyomaszt a "tökéletesnek kell lennem" érzése. 20 év alatt eljutottam a belső békémhez, és most azon dolgozom, hogy a továbbiakban is így maradjon minden.

Nyitókép: Shutterstock