Hűtlenség: mindenkinek jár egy második esély?

Emberek vagyunk, a világ legbonyolultabb teremtményei. Ráadásul az egyetlen lény a földön, aki rendelkezik szexuális fantáziával. Millió oka és motivációja lehet a megcsalásnak. Egy viszony jelentheti a kapcsolat végét, de akár rávilágíthat olyan problémákra, amelyekkel a felek tudati szinten nem voltak tisztában. Így egy új kezdet is lehet.

Az emberek nagyon nagy százaléka szerint a megcsalás nem elfogadható, és monogámnak definiálják magukat - ahogyan én is. Ám legalább ugyanennyien vallják be, hogy bizony léptek már félre. Azt hiszem, ez a világ talán legellentmondásosabb témája. Ki merem jelenteni, hogy egy igazán jól működő kapcsolatnak vagy házasságnak semmiképpen nem vetnék véget egy ilyen kihágás miatt.

Attól, hogy nem vagyok az a fajta nő, akiből árad a féltékenység, még nem szeretnék nyitott kapcsolatban élni. Képes vagyok bizonyos helyzetekben együttérezni a másikkal, és meg tudom érteni a cselekedeteit, de ettől még szeretnék egyetlen lenni a számára.

Miért lépünk félre, és miért olyan nehéz ezt feldolgozni? Régen a házasság egy gazdasági közösség volt, és azon kívül élték meg az emberek a szerelmet. Ma, amikor legtöbbször már szerelemből kötjük össze az életünket, a megcsalás traumatikus élménnyé vált. Hiszen nemcsak az anyagi, hanem az érzelmi biztonságunk is veszélybe kerül ilyenkor.

A nyílt kommunikáció sokat segíthet, de csak okosan. A bántó, még több fájdalmat okozó kérdések helyett ("Jobb volt az ágyban, mint én?") inkább azt célszerű megkérdezni: "Mit hiányolsz a szexuális életünkből?" "Mik azok az értékek, amik miatt egykor mellettem döntöttél?"

Ha adottak a közös célok, az azonos értékrend, a kölcsönös akarás, és mindkét fél önbizalma kellően a helyén van, egy megcsalás nem kell, hogy véget vessen egy kapcsolatnak. Viszont, ha a pár a közös folytatás mellett dönt, akkor elengedhetetlen, hogy a történtek feldolgozását együtt csinálják végig, és utána már csak előre tekintsenek.

Nyitókép: Shutterstock