Hazug férfinak hittelek, de túl hamar ítélkeztem...

Fáradt voltam, és amúgy sem akkora buli örökké egyedül megjelenni és végigasszisztálni mások boldogságát. Nincs nagy baj, rendben vagyok magammal, de azért mégis...

Eleinte kedvesen hárítottam az italmeghívást, de aztán az egyikük megfogta a karomat. Azt mondta, amíg nem iszom velük egyet, nem enged el. Ekkor felment bennem a pumpa. Azon gondolkodtam, hogy szereljem le, de a véletlen a segítségemre sietett.

Egy magas, kigyúrt srác lépett ki a teraszra és viszonylag gyorsan felmérte a szitut. Pillanatok alatt elzavarta a két srácot, akik közül az egyik gúnyosan odavágta, mielőtt bement volna, hogy "Roland mindig hülye rendőr marad, örökké intézkedik." Hálás voltam a megmentőmnek, ő pedig látta, hogy minden porcikám remeg az átélt zaklatástól. Váltottunk néhány mondatot, majd felajánlotta, hogy bármikor kijön velem dohányozni, nehogy megismétlődjön az eset.

Jólesett a figyelmessége. Türelmesen megvárta, míg elszívom a cigit, aztán együtt mentünk be. Láttam, hogy egy fiatal lányhoz lép, aki egy kislányt tartott a karjában. Nem volt időm nagyon megnézni őket, mert a lány felém pillantott, mire zavartan biccentettem, ő pedig kedvesen intett. Később újra rá akartam gyújtani, kerestem a srácot, de nem találtam, így egyedül mentem ki. Az alattunk elterülő város fényeit néztem a korlátnak támaszkodva, mikor mellém lépett:

- Nem úgy volt, hogy kíséretet kapsz kifelé jövet? Feltűnt, hogy nem vagy bent, ezért jöttem ki.

Olyan zavarba hozott, hogy csak megrántottam a vállamat. Még jó, hogy nem látta, mennyire elpirultam. Kellett néhány perc, hogy feloldódjak. Észre sem vettem az idő múlását, annyira belemélyedtünk a beszélgetésbe. Kiderült, hogy Roland az ifjú férj legjobb barátja, és - ahogy korábban megtudtam - rendőr. Viszonylag hamar a kapcsolatokra terelődött a szó, így elmondta, hogy a húgával jött az esküvőre, és független. Úgy vettem észre, hogy tetszem neki. Elkérte az elérhetőségeimet, én pedig boldogan adtam meg neki...

Roland bocsánatkérőn rám nézett, elvette a telefont, és eltűntek. Én meg ott álltam leforrázva. Szerencsére nem volt túl sok időm azon gondolkodni, hogy miért hazudott a kapcsolatát illetően, mert Bettinek kellett segítenem. Aztán jött a mennyasszonytánc, a töltött káposzta... És mire újra lett néhány szabad perc, meglepődve láttam, hogy Rolandék asztala már le van szedve. Mondjuk, a kínos jelenet után én is inkább szó nélkül távoztam volna az ő helyében.

Mielőtt hazaindultam, eldöntöttem, hogy nem foglalkozom vele tovább. Így is volt, egészen egy hétig, de aztán Bettina beállított az esküvői fotókkal. Megemlítette, hogy szerette volna nekem bemutatni Rolandot, a férje barátját, aki egyébként a világ legrendesebb férfija, de el kellett menniük, mielőtt megtehette volna. Mondtam, hogy jobb is - megismerkedtem vele, de minek? Elmeséltem neki az este történéseit, és persze azt sem hagytam ki, hogy a srác átvágott.

Betti elképedve hallgatott, majd megjegyezte, hogy Roland exével nem egyszerű. Túldrámázza a sérült kislányuk ellátását, de most tényleg komoly baj történt: Blanka befulladt, mentő vitte a kórházba, azért kellett elmenniük.

Piszokul elszégyelltem magam, hogy ilyen könnyen ítélkeztem, mielőtt megtudtam volna a részleteket. Megeskettem Bettit, hogy ne mondja el a férjének, mit gondoltam a barátjáról. Majd elkértem Roland számát és írtam neki egy üzenetet, jobbulást kívánva a lányának. Most várom a választ...

Nyitókép: Shutterstock