Engem átvert és megcsalt (veled) - gondolod, hogy téged majd nem fog?

Nem szólalt meg egyszer sem egy csengő a fejedben? Nem jutott eszedbe, hogy talán ezt mégsem kéne tovább tolni? Nem azért, mert együtt érzel velem, hiszen az tisztán látszik, hogy magadon kívül senkire sem gondoltál akkor, amikor döntést hoztál. De még magadra sem?

Kutyából nem lesz szalonna!

Talán te is hallottad már ezt a mondást, és most elárulom, miért kellett volna ezt megszívlelned. Az ember egy bizonyos kor felett már nem változik. Ha valakinek belefér, hogy átverje a párját, hogy tartósan, nap mint nap a szemébe hazudjon, az legközelebb is meg fogja tenni. Tudod miért? Mert akinek 6 év jóban-rosszban eltöltött idő nem ad visszatartó erőt, annak senki más sem fog - igen, még te sem.

Az a kisebbik gond, hogy nekem emiatt romokban hever az életem. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolatunk nem most ment tönkre, ahogy az is, hogy erről nem csak Dávid tehet. Ezt ketten rontottuk el. Az sokkal jobban zavar, hogy nem mondta el őszintén az igazságot, nem vallott színt a veled kapcsolatos érzéseiről, és nem távozott időben a közös életünkből. Elfogadom, hogy beléd szeretett, és azt is, hogy nem velem képzeli el a további életét, de azt nem, hogy sem az elmúlt 6 évet, sem engem nem tisztel annyira, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba.

Óriási csalódás számomra, hogy Dávid emberileg ekkora nulla. Felnéztem rá 100%-ig, mert egy szavahihető, felelősségvállaló nagybetűs férfi volt a szememben, ám ezzel a hazudozással most egy pillanat alatt ledöntött bennem mindent. És tudod miért mondom el ezt most neked? Mert ez a jellemvonás ezek szerint a személyisége részét képezi, és ezért gondolom azt, hogyha egyszer úgy adódik, veled sem fog kesztyűs kézzel bánni. Ugyanúgy a könnyebbik utat fogja választani, és ugyanúgy háttérbe fog szorítani téged is. Mert ezek szerint ő egy ilyen ember, és ő ezzel a meghasonulással együtt tud élni.

Mit várok tőled?

Jogos a kérdés, hát most válaszolok is rá. Semmit. Azt vártam VOLNA, hogy tereld őt a jó irányba, hogy segíts neki embernek maradni, ha már annyira nagyon szereted. Neked az lett volna a szereped, hogy Dávid szépen váljon ki a mi kapcsolatunkból, mert így mindenkinek könnyebb lett volna. De nem, te belementél az évekig tartó játszmába, partner voltál a hazugságban, nem mertél konfrontálódni vele, és most boldog vagy, hogy megkaparintottad magadnak.

Persze, ha beleálltál volna az egyenes viselkedésbe, akkor lehet, hogy te is veszítettél volna a fényedből. Ettől féltél, ugye? Hogyha majd nem úgy ugrálsz, ahogy ő fütyül, és veszekszel vele, akkor mégsem leszel olyan vonzó partner. Tudod, ha ezt megtetted volna, akkor te egy tiszteletreméltó nő lennél. Mert attól még nem leszel rossz ember, mert beleszeretsz egy foglalt pasiba. Onnantól vagy te is egy jellemtelen ember, hogy részt vettél ebben a mocskos játékban csak azért, hogy biztosan nyerj.

De ne feledd, egyszer minden újdonság hétköznapivá válik, és ha egyszer megunja a mászókázást, és felbukkan egy újabb üde színvolt az életében, ismét a jól megszokott módszereihez fog nyúlni. Csak velem ellentétben neked nem lesz miért felháborodni, mert pontosan tudod, milyen embert választottál, és ezt el is fogadtad - akkor, amikor belementél a hazudozásba. Egyétek meg amit közösen főztetek, remélem mindenki kellően jól fog lakni, és nem úgy fogtok egy napon felkelni, hogy hát mégis csak savanyú az a szőlő...

Szoboszlai Noémi

Nyitókép: Shutterstock