Diplomával mások vécéjét pucolom, és imádom!

Az, hogy miből diplomáztam, igazából lényegtelen, elég annyi, hogy szellemi munkát végeztem éveken át, amit szerettem ugyan, de valami mégis hiányzott.

Két éve fordult meg velem a világ, amikor egy nagyon jó barátnőm megkért, amíg ő elutazik egy hétre, költözzek át hozzá. Volt két cicája, és nem szerette volna őket ennyi időre egyedül hagyni, ami érthető. Így átcuccoltam egy kis bőrönddel, de ami ott fogadott, nagyon meglepett.

Hihetetlen káosz uralkodott a kicsi lakásban, látszott, hogy a barátnőm a két munkája mellett kissé elhanyagolta az otthonát, no meg a sietős pakolás nyomai is rátettek egy lapáttal a dologra. Nem volt kosz, csak rumli. Én meg fogtam magam, és nekiláttam rendet rakni, és, ha már belekezdtem, alaposan ki is takarítottam, mire hazaért.

Ekkor kezdtem el érezni, hogy a rendrakás, a takarítás kifejezetten boldoggá tesz. Ez egyfajta alkotás, amit a saját otthonomban nem tudok megélni. Valahogy ennek az öröme csak akkor tud belépni a lelkembe, ha másnál csinálom.

A munkám mellett elkezdtem ajánlások alapján takarítani, majd végül kicsivel több mint fél évvel ezelőtt felmondtam, és ma már csak a magánlakások takarításából élek.

Imádom, hogy rugalmasan oszthatom be az időmet, és mindenhol más elvárásnak kell megfelelni. Van, ahol kifejezetten környezetbarát tisztítószerekkel dolgozom - illóolajas vízzel mosok fel, ecettel fertőtlenítek... stb. -, de olyan lakás is akad, ahol minden héten ablakot kell pucolnom és függönyöket kell mosnom.

Azok az emberek, akikhez takarítóként járok nem élnek koszosan, de egy közös bennük: a szó kedves értelmében rendetlenek. Szanaszét hagyják a dolgaikat, így a náluk töltött időm egy része a rendszerezésből és a rendrakásból áll. Van, ahol listát írtam, milyen tárolókat vegyenek, amibe aztán szétszortíroztam a irataikat, a számláikat.

Mivel engem ajánlanak, így bizalmat is kapok, amivel soha nem élnék vissza. Cserébe van kulcsom, és akkor takaríthatok, amikor senki sincs otthon. Zenét hallgatok vagy podcastet, de hangos könyvet is olvastam már így ki. Ám, a leginkább egyszerűen csak élvezem a takarítás folyamatát, azt, ahogy lépésről lépésre a rend és a tisztaság veszi át az uralmat.

Kifejezetten szeretem azokat a lakásokat, házakat, ahol többen élnek együtt, és én alakíthatom ki például a fürdőszobai dolgok rendszerét. És nem, nem undorít az sem, hogy mások vécéjét kell kipucolnom, felveszem a vastag gumikesztyűt és már sikálom is a perem alatti részt. Ez is csak egy része az otthonoknak.

Van még egy titkom, amiért imádom az általam választott munkámat: beleshetek mások életébe, amiért még jól meg is fizetnek. Ne érts félre, nem turkálok a személyes holmijaik között, de mivel rendet is teszek, bizony olyan dolgok is a kezembe akadnak, melyeket a háziak egészen biztosan nem mutatnának meg a vendégeiknek. Előttem azonban nem szégyellnek semmit se, amit én kifejezetten élvezek.

Karolina beszámolóját Mezei Natasa jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock