A férfiak nem akarnak lefektetni minden nőt!

Persze nem azt mondom, hogy ez úgy, ahogy van, hülyeség. Elismerem, hogy van evolúciós háttere, és azt sem vonom kétségbe, hogy valóban több az olyan pasi, aki össze-vissza szeret kufircolni, mint ahány nő. Mondjuk, a nők közül tízből kettő ilyen. A pasik közül meg tízből négy. Most gondolom, jól meglepődtél, és ingatod a fejed, hogy ez biztos nem így van

Bevallom, tényleg hasraütésszerűen mondtam két számot, csak az arányt akartam érzékeltetni. Még mindig ingatod a fejed? Szerinted inkább tíz pasiból nyolc az, aki ha tehetné, a világ összes nőjét megfektetné? Hát akkor hadd osszam meg veled a tapasztalataimat...

Továbbra is hangsúlyozom, hogy nem végeztem nagy létszámú kutatást a kérdésben. Viszont szakmámnál - és személyiségemnél - fogva sokan nyílnak meg előttem és avatnak be a magánéletükbe. Hogy ez miért alakulhatott így, hosszan tudnék mesélni, de most megkíméllek ettől.

Hogy szerintem miért 4 az, ami szerinted 8?

Hát jó. Elismerem, hogy tízből nyolc pasi tényleg úgy viselkedik, mintha élete egyik legfőbb mozgatórugója az lenne, hogy nőt akar. Sokat. Minél többször. Csak aztán a legnagyobb "mindenkit ágyba viszek" nőcsábászról kiderül, hogy komoly potencia gondokkal küzd. Vagyis nem áll jól a helyzet, ha a tettek mezejére kell lépni. Inkább csak álldogál. Esetleg ő a kétperces menetek koronázatlan királya. Nem mondom, hogy gyakori az összefüggés, de nem is párját ritkítóan egyedi.

Aztán olyat is hallottam - nem is egyszer -, hogy miután megdöntötték fél Budapestet, és már pont révbe érnének egy komoly kapcsolatban, erős averzióik lesznek az intimitással és a testiséggel. Nem érzik helyesnek, hogy ugyanazt megtegyék azzal, akit szeretnek, tisztelnek, mint azokkal az arctalan, névtelen lányokkal. Amikor ilyet hallok, felmerül bennem a kérdés: ha tényleg élvezték, akkor utólag miért élik meg olyan visszataszítóan mocskosnak, hogy képtelenek áthelyezni ezt egy szeretetkapcsolatba?

Meglepően sok olyan kapcsolatról is tudok, ahol 1-2-3 éve nem igazán történt semmi a hálószobában. És nem a nő miatt. Sőt, ő már kétségbeesve próbálkozik mindennel - kevés eredménnyel. (Értsd: évi maximum 2-3 alkalmat tud kiügyeskedni az alacsony libidójú párjából.) Itt nem kiégett, szétesett középkorúakról beszélek. Hanem fiatal, vonzó, jó fej párokról.

Sok pasi, aki ha nem is volt hatalmas szoknyavadász, de azért pár kalandot beiktatott - nehogy később megbánja, hogy "nem élte ki magát" - úgy nyilatkozik a múltjáról, hogy "jó volt, jó volt, de nem nyűgözte le annyira őket a dolog". Őket egy kalap alá venném azokkal, akiknek volt egy rossz időszakuk pl. egy szakítás után. És egyfajta dacreakcióként vagy önpusztító életmód velejárójaként keveredtek ilyen helyzetekbe. De amúgy nem jellemző rájuk, hogy csak ezen járna az eszük.

És akkor a csendesekről még nem is beszéltünk. Ők azok, akik ugyanúgy röhögnek a kollégákkal, hogy mennyire jó melle van már a HR-es Jucinak (és mit kéne azokkal a mellekkel csinálni). De amúgy igazából csak nem akarnak kimaradni a poénkodásból.

Akkor igazából nincs is szexközpontú pasi?

Dehogynem! Van, nem is egy. Akiben tényleg annyira túlteng a késztetés, hogy világ összes nője sem lenne neki elég. Ők nem csak hangoztatják, nem csak kompenzálnak. Ők ezt valóban élvezik. Sőt, viszonylag sokan is vannak. Csak nem annyian, mint ahogy a közvélekedés tartja.

Ha már a nőkkel hasonlítjuk össze a férfiak szexuális igényeit: sokan meglepődnének, hogy mennyi nő "nem tud parancsolni az ösztöneinek". Csak ők a társadalmi nyomás miatt "diszkrétebben" intézik, és nem is poénkodhatnak fennhangon erről a konditerem öltözőjében... De ez egy másik cikk témája.

Nyitókép: Shutterstock