Üzenet a gyermekem apjának: így tehetsz boldog anyává!

Biztosan van, akinek ez könnyebben jön, van, akinek nehezebben, és biztosan nagyon sok múlik rajtunk, anyákon is. Hiszen titeket egy picit terelgetni kell az elején. Még annak ellenére is, hogy a hat hét gyermekágy nem véletlenül van, és ehhez már végképp nem lenne sem kedvünk, sem energiánk. Inkább csak pihennénk a babával. A 9 hónapot, a szülést, a sokkot - merthogy nekünk is az -, de erre egyre kevesebb lehetőségünk van...

Éppen ezért, kérlek, ne várj rám! Ne várd meg, hogy kérjek, hogy szóljak, csak tedd a dolgod! Tudom, hogy az egész napos munka után nem az a szíved vágya, hogy még a gyereket is tutujgasd, és azt is tudom, hogy a te életed is megváltozik. De azt vedd számításba, hogy napközben a megszokott környezetedben leszel, a megszokott dolgaiddal!

Ha nagyon menni akarok, meg fogom mondani, hogy szükségem van fél óra csendre és levegőre. Ha éppen kiborulok estére, és bőgök, és elhüppögöm, mennyire nehéz most, mert fáradtabb vagyok, mert úgy érzem, darálnak a napok, és nem találom azt a nőt, aki vagyok, ne gyere nekem azzal, hogy ez a nők dolga! Mert ezek után olyan rosszarc leszek napokig, hogy azt is megbánod, hogy megszólaltál. És haragudni fogok. Nagyon... Csak ölelj meg, hallgass meg, mondd el, hogy ott vagy, velem vagy, és együtt mindent megoldunk, és talán a holnap... a holnap az könnyebb lesz. De ha nem, mi akkor is itt vagyunk egymásnak.

Segíts megoldani, hogy heti 1-2 órát magamban lehessek! Sportoljak, írjak, vagy csak simán üljek ki egy padra bambulni. Hidd el, sokkal szerethetőbben kapsz vissza. Ha elmegyek zuhanyozni, és a gyerek éppen akkor tojik be, lesz éhes, szomjas... eszedbe ne jusson dörömbölni és elmondani, mi újság! Aznap valószínűleg az a tíz perc az aranyidőm, akkor vagyok kizárólag csak egyedül, csendben, magamban, amire szükségem van, akárcsak neked.

Állj neki tisztába tenni, megetetni, átöltöztetni! Nem, az elején nem fog könnyen menni. Bénázni és szerencsétlenkedni fogsz, de engem ez nem érdekel. Csak lássam, hogy igyekszel! Ha egy kereket ki tudsz cserélni, hidd el, ez sem nagyobb dolog. Sajnos az élet hozhat olyan helyzeteket, betegséget, bármit, ami miatt rám időlegesen nem tudsz számítani, így tudnod kell, hogy tartsd életben a gyereked.

Ne méregesd felhúzott szemmel a romokban lévő lakást, mert ugye, semmi dolgom nem volt egész nap... Hiszen még meg sem kérdezted, hogy milyen napunk volt. Lehet, egy káosz. Lehet, hogy éppen dolgoztam rámolás helyett, mert éppen nagyobb hasznát láttam. De az is lehet, hogy pont az ellenkezője. A gyerekek tök nyugiban elvoltak, és én úgy döntöttem, lazulok velük.

Időnként kérdezd meg, hogy el akarok-e menni valahova! Egyedül. Hiszen te besegítesz, amíg én újra nő lehetek, és nem "csak" anya. Amíg elmegyek egy masszázsra, dobatok egy körmöt vagy pillát, vagy szimplán veszek magamnak egy tök felesleges cuccot. Szükségem van ezekre, és hidd el, neked is, mert nem hinném, hogy csak anyaként akarsz velem élni.

Ám talán ami a legfontosabb...

SOHA ne felejts el minket! Soha ne felejtsd el, hogy kik voltunk a gyerek előtt, és kik vagyunk még mindig. Amikor elutaztunk, amikor beszélgettünk, amikor együtt voltunk! És ha én elfelejteném a pelenkák, a szennyes, a mosatlan, a gyerek leckéje, különórája mellett, te emlékeztess! Emlékeztess azzal, hogy elszökünk időnként, csak ketten, és még ha eleinte idegesítő módon óránként is telefonálgatok a gyerekek után, hidd el... visszatalálok hozzád. Csak fogj kézen és vigyél magaddal, mint régen!

Nyitókép: Shutterstock