Szeretek veled lenni, de nem vagyok szerelmes beléd...

A rövid kis szónoklat végén pedig egy hatalmas csókot nyomott Gyuri ajkára, hogy kifejezze a háláját és köszönetét.

- Igazán nincs mit - játsszotta Gyuri a megközelíthetetlen férfit.

Mi lenne, ha feltennénk egy közös képet a Facebookra? Szeretném mindenkinek megmutatni a boldogságunkat. Büszke vagyok rád, büszke vagyok magunkra. Azt akarom, hogy mindenki velünk együtt örüljön. - Rita újra támadásba lendült kettejük jövőjét és annak tisztázását illetően.

Ezt már ezerszer megbeszéltük - Gyuri elhúzódik az ölelés elől. - Értsd már meg, kérlek, nem akarom ezt a kapcsolatot nagydobra verni. Mindenki kombinálni fog, és arról pletykálnak majd, hogy miattam szakítottál az exeddel. Pedig mindketten tudjuk, hogy semmi, de semmi közöm ehhez. Nekem nincs erőm most ezzel és a magyarázkodással foglalkozni.

Nem akarok a barátokkal erről témázni, pláne, hogy elég sok közös ismerősünk van. Mit fognak gondolni, elsősorban rólad? Pontosan tudod, hogy cafkának titulálnának majd, és te leszel a hibás, amiért szakítottatok, meg hogy az exed inni kezdett. Meg persze én és a sosem létező viszonyunk. Köszi, de én ebből nem kérek - zárja le Gyuri a beszélgetést és a konyhába indul.

- Ha szeretek valakit, akkor felvállalom. Legalábbis szerintem a normális emberek így tesznek - Rita szokás szerint nem hagyja szó nélkül a hallottakat. - Ami pedig a múltamat illeti, senkinek semmi köze hozzá. Én tudom az igazságot, ez nekem bőven elég. Nem csaltam meg az exem, tiszta a lelkiismeretem. Ha netán most történik valami az exemmel, akkor meddig is ne legyen kapcsolatom? Meddig is illik egy ilyen helyzetben exözvegynek maradni? Én bűnhődjek az ő gyengeségei miatt? Azt már nem! Ne haragudj, de ahhoz már öreg vagyok, hogy mások véleményével foglalkozzam. De úgy látom, nálad az még nem lejátszott dolog.

Amikor elkezdtük a viszonyunkat, csak szexben állapodtunk meg. Erre most már kapcsolatról beszélgetünk, ami lássuk be, nem ugyanaz. Az pedig csupán egy dolog, hogy én mit érzek. Félek viszont, hogy a te érzelmeid sem a valóságot mutatják. Még időd sem volt elgyászolni az elmúlt éveket, én már képbe is kerültem. Ragaszkodni akarsz, és pótlékot keresel. Csak az ürességedet töltöd ki velem.

- Már megbocsáss - vág közbe Rita -, ezt hadd tudjam én! Ha így lenne, a gyerekem nem tudna rólad, és ... - de a mondatot már nem sikerült befejeznie, ahogy a sokadjára elkezdett beszélgetésüket sem. Az ösztön újabb győzelmet aratott az ész fölött.

Rita történtetét B. Barbi jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock