Vagy egy olyan szülőtől, aki inkább éhezik, csak hogy fizetni tudja a kisfia iskolán kívüli nyelvóráit? Esetleg egy rossz anyagi körülmények között élő tini lánytól, aki szép ruhákat és drága sminkeket szeretne venni magának, hogy ezzel felkelthesse az első gimis szerelme figyelmét?
Vagy attól a többgyermekes családtól, akik nem tudják fizetni a lakásra rótt jelzáloghitelt, és ezért utcára kerülnek? Esetleg egy olyan szülőtől, aki miután már mindenét pénzzé tette, nem talál módot arra, hogy gyermeke életmentő kezelését megfizesse?
Hát nem! Roppant meglepő módon, valamiért sosem a fent említett szituációkban hangzik el a "kedvenc" bölcsességem. Általában olyan emberek száját szokta ez elhagyni, akik jó anyagi körülmények közé születtek.
Akiknek a szüleik lakást, autót tudtak biztosítani, és jelenleg is jól kereső, biztos állásuk van, egy olyan élettel, ahol sem ők, sem a legközelebbi szeretteik nem szenvednek hiányt semmiben. Akiknek a mellényzsebükben van az az összeg, ami a saját és a gyermekeik boldogulásához, valamint a szeretett idősebb hozzátartozók szép nyugdíjas éveihez szükséges. Ezek a személyek hírből sem ismerik a fentebb leírt szívszorongató helyzeteket. Méghozzá azért nem, mert sosem volt, és várhatóan soha nem is lesz ilyenben részük.
Jelenleg jó anyagi körülmények között élek. Saját lakásom, autóm és jól fizető, biztos állásom van, előrelépési lehetőséggel. Van annyi megtakarításom a bankban, hogy a szeretteim és a születendő gyermekeim számára mindent biztosítani tudjak, ami a boldoguláshoz és egy szép élethez szükséges.
Gyerekkoromban viszont én voltam az a kislány, akinek imádott anyukája és nagymamája az utolsó forintokból tették össze a nyelvórák díját. Aki mindig megkapta a kedvenc csokiját a boltban, de cserébe látta, hogy a kasszánál az anyukája titokban kivesz valami mást a kosárból, hogy a csoki maradhasson.
Aki fiatal lányként azért végezhetett el két egyetemet nappali tagozaton, mert esténként az anyukája és a nagymamája mellékállásban irodákat takarított, hogy pótolni tudják a kieső bevételt, amit egy 25 éves koráig iskolapadban ülő "gyerek" jelentett. És mindezt szó nélkül, a legnagyobb odaadással és szeretettel tették. Nélkülük ma nem tartanék itt, és ezért örökké hálás leszek nekik.
És bár a gyerekkorom szerényebb anyagi körülmények között is felhőtlenül boldogan és szeretettel övezve telt, senki ne mondja nekem, hogy a pénz nem teszi könnyebbé az ember életét! Mindezeken, és a fent említett helyzeteken túl pedig a pénz sajnos rengetegszer nem csupán egy könnyebb életet, hanem magát az életet is jelenti. Nem, a pénz tényleg nem boldogít. De amit pénzért megkaphatsz, az igen. És a mai világban - az őszinte szereteten kívül - pénzért talán már mindent meg lehet venni.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.