Hölgyeim, mióta ciki egy "melóssal" járni?!

Vagy mikor a nőktől hallom azt: "Biztosan nem jövök össze egy gyári munkással!" Nálam meg biztosan kiverik a biztosítékot ilyen dumákkal.

Legutóbb Zsombor mesélte nekem, hogy randija volt, de végül nem lett belőle semmi. Amikor ugyanis a potenciális partner meghallotta, hogy egy papírgyárban dolgozik, sokkot kapott, és zavartan kinevette. Aztán két kérdése volt ezzel kapcsolatban: sokat lehet-e vele keresni, és nem túl büdös, koszos munka-e? Aránylag jól lehet vele keresni, de Zsombi valóban a "koszos és büdös" területen dolgozik. Innentől kezdve pedig megfagyott a hangulat.

A szentségit, nem értem! Sem őt, sem a többi a nőt, akik abban a hitben élnek, hogy a gyárakban, illetve a különböző szakmunkákban csak buta, csóró férfiak dolgoznak. Komolyan felmegy bennem a pumpa, és füstfelhőket ereget a fejem, mint egy gőzös. Rengeteg gyári és szakmunkást ismerek, és elmondhatom, hogy nem sok olyannal találkoztam, aki megfelelne az általuk hitt sztereotípiának. A többségük intelligens (értelmileg és érzelmileg is), és sokuk jobban, de minimum úgy keres, mint bármelyik irodista.

Fel vagyok háborodva amiatt, hogy egyes férfiak szégyellik a foglalkozásukat. Félve merik bevallani: gyári munkások, hentesek, autószerelők, vagy egy építkezésen végeznek kétkezi munkát. Csak mert néhány éretlen nő szerint ez ciki vagy "alantas" meló. Szomorú, hogy a társadalmunk nem tekinti őket értékesnek, holott nagyon is azok. Épp annyira, mint egy reklámszakember vagy egy értékesítő. Kezdjük ott, hogy nincs értéktelen munka. Akár szellemi, akár fizikai, minden munka ugyanolyan értékes, és becsülendő az az ember, aki elvégzi!

Jó volna, ha az ember értékét - és pasik esetén a férfiasságot - nem szakmában mérnénk. Hála az égnek, ismerek olyan hölgyeket is, akik szerint az a férfias férfi, aki kétkezi munkát végez. Akárcsak régen, mikor jóval több volt a pék, a szakács, a különböző szerelő, és sokkal kevesebb volt az irodai munkás. Igenis léteznek nők, akik számára szexi egy kertész vagy egy hegesztő. A kétkezi szakmában dolgozók számukra az erőt, a magabiztosságot, a védelmet sugározzák.

Mert a munkájuk gyümölcse látható, kézzelfogható, és épp attól lesz értékes, hogy rengeteg izzadtságcsepp és erőfeszítés által jött létre az eredmény. Valóban, egy karosszérialakatos aligha lehet gyenge ember, ellenben ez nem jelenti azt, hogy belül ne lehetne egy érzékeny zseni. Ahogy egy jól öltözött, nyurga üzletember is lehet erős, de agyatlan bunkó. Mindenre van példa, mert az embert elsősorban nem a munkája határozza meg.

Nem az számít, mivel foglalkozik, kivéve persze, ha tolvaj, bérgyilkos vagy drogdíler. Az a lényeg, hogy mi van odabent. Milyen értékekkel bír a férfi. Az egyént kell nézni, nem azt, mivel keresi a kenyerét. Nincs azzal semmi gond, ha egyes nők a szellemi dolgozókat részesítik előnyben, ha őket az öltönyös managerek mozgatják meg. Ők is hasznos munkát végeznek. Csak kérem szépen, hogy senki se becsmérelje azokat, akik kétkezi munkából élnek!

A férfiak pedig igenis legyenek büszkék magukra! Tessék teljes mellszélességgel vállalni a foglalkozásukat! Ha egy nőnek nem tetszik, hogy asztalosok, álljanak is odébb, mert más tisztelni és becsülni fogja őket érte! Ne szégyelljék, hogy fizikai munkát végeznek! Különben is, nélkülük talán megállna a világ. Sok aranyásó, vagy éppen "értelmiségire" vágyakozó hölgy nem jutna el a randira, ha nem lenne, aki megszereli a lerobbant kocsiját...

Nyitókép: Shutterstock