Egy pillantásodból tudtam, hogy örökre a tiéd leszek!

Ezután egy sokkal kellemesebb érzés jön, a "Nem érdekel, ez van! Örüljenek, hogy ennyit megtettem!" Aztán az izgatott várakozás, hogy ki mit szól majd hozzá.

Szandra épp egy többhetes munka után volt, a cég életében nagyon fontos rendezvényt kellett megszerveznie. Alaposan felkészült, gondosan figyelt a legapróbb részletre is, folyamatosan tájékoztatta a kollégákat, és erőt öntött beléjük. Nem tudni, honnan, de benne mindig volt olyan tartalék, amiből adhat. Mosolygott, és remélte, hogy mindenki elégedett lesz az eredménnyel. Így is lett, rengeteg pozitív visszajelzést kapott, másnap pedig a rendezvényről készült fotók is megérkeztek.

Az egyik vezető, aki szintén részt vett az eseményen, megkérte Szandrát, hogy szóljon, ha elkészülnek. Péter a telefonhívás után pár perccel már az irodájában volt, az asztalához húzott egy széket, hogy együtt nézhessék meg a fotókat. A lány pedig nemcsak megmutatta őket, de el is mesélt egy-két kulisszatitkot. Mosolygott, a tekintete és egész lénye vibrált.

Majd egy csendes pillanatban Péter finoman megfogta a kezét, úgy, ahogyan egy szerelmes férfi teszi. Szandra meglepetten nézett rá, de nem kérdezett semmit. Főleg, mivel az irodában még két másik kolléga is volt, akik szerencsére semmit nem vettek észre, pedig a legnagyobb örömmel világgá kürtölték volna, amit láttak.

Szandra örült, hogy ez a titkos pillanat csak az övék, és remélte, hogy a férfi az asztal takarásában minél hosszabb ideig fogja majd a kezét. A képek lassan elfogytak, de a mondanivaló és az akarás, hogy minél több időt töltsenek együtt, nem. Sajnos Péternek sietnie kellett egy megbeszélésre, így nehezen bár, de elengedte a lány kezét. Egy óra múlva SMS-t jelzett Szandra telefonja, majd egy hosszú e-mail érkezett a férfitől.

"Nem értem, mi történt az előbb, de mindenképpen folytatást szeretnék! Nagyon jó volt veled, érinteni téged!" Ez volt az első két mondat, és számos követte még arról, hogy hetekkel ezelőtt megtetszett neki a lány, amikor a vezetőség előtt bemutatta éves koncepcióját. Már akkor nem tudta róla levenni a szemét, amiből ő csak annyit vett észre, hogy a férfi érdeklődő és figyelmes.

Aztán szép lassan összerakta a képet. Rájött, hogy az előbbi pillanat csak számára volt váratlan, Péter már régóta tervezte a megfelelő percet, mikor szóval vagy egy gesztussal, de színt vallhat. Egyikükben sem merült fel a kérdés, hogy történhetett meg mindez. Szandra élvezte, hogy Péter lépésről lépésre megnyílik előtte, ahogyan az ő szíve is, és egyre mélyebben érzett a férfi iránt. Sokszor nem kellenek nagy szavak, elég egy mosoly, egy érintés vagy két kéz csendes párbeszéde, hogy valami csodálatos jöjjön létre!

Nyitókép: Shutterstock