Esetleg a már réges-régen átalakított szobában, ami valaha a tiéd volt. Itt jön a kérdés: vajon belefér, ha akkor és ott együtt vagytok a pároddal? Vagy tiszteletlenség és szemtelenség a szülőkkel szemben, akik a másik szobában alszanak?
Szerintem sok mindenkinek van álláspontja ezzel kapcsolatban. Én személy szerint tiszteletlenségnek tartom. Persze a szüleink tudják, hisz nem ufók, hogy nem csak kártya partikat tartunk esténként a párunkkal. De az ő házukban? Többször kerültem már ebbe a helyzetbe.
A páromat nem zavarja ez az egész. Nem hatja meg, hogy épp hol alszunk, így hát minden alkalommal be is próbálkozik. Aminek az az eredménye, hogy suttogva, szinte hang nélkül vitatkozunk, mivel nem vagyok hajlandó kötélnek állni.
Akár vicces is lehetne ez a helyzet, de legtöbbször nem az. Inkább kellemetlen. Utálok vele vitatkozni, főleg ilyesmin. És utálom magát a helyzetet, amibe ilyenkor kerülök. Pedig nem érzem magam prűdnek. Legtöbbször régimódinak sem mondanám magam, de nekem ez valahogy nem fér bele.
Valahol megértem őt is, mikor azt mondja, hogy a szüleink felnőttek, nem vakok és nem ringatják álomvilágban magukat. Tudják, hogy mit csinálunk, hiszen ők is ugyanezt teszik. Csak úgy viselkednek, mint akik tudomást sem vesznek róla. De számomra akkor is visszatartó erő már maga a gondolat is, hogy a szüleim a másik szobában hortyognak, miközben én szuperül elvagyok a kedvesemmel.
Arról nem is beszélve, ha nem az én, hanem az ő szüleinél éjszakázunk. Na hát akkor nincs az az isten, hogy ledumálja rólam a bugyit. Ha kell, még egy erényövet is magamra heggesztek, de aznap éjszaka felejtős bármiféle huncutkodás.
Még fiatalabb koromban az akkori barátomnál aludtam. Abban az időben még nem zavart, hogy ki van a másik szobában. Eszembe sem jutott, hogy mennyire ciki lesz, ha benyit mondjuk, az anyukája. Természetesen be is nyitott, annak rendje és módja szerint. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amikor félmeztelenül pattansz le a srácról és kétségbeesetten próbálod magadra rántani a takarót.
Miközben egy elsápadt arcú nő áll az ajtóban, aki szívrohamot készül kapni a látottaktól. Arról nem is beszélve, hogy mindegy, mi történt, másnap reggel együtt kell reggelizni a családi asztalnál. Lesütött szemmel, lángvörös fejjel... És még így is éreztem a gyilkos tekinteteket magamon. Soha, de soha többé nem akarom ezt átélni.
Amúgy őszintén, akkora probléma, ha pár napig hanyagolja az ember a szexet? Annál jobban fog esni, ha hazaértek és végre egymásnak eshettek. Nem kell suttogni, nem kell finomkodni, nem kell semmit, de tényleg semmit visszafogni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak és kizárólag otthon lehet szeretkezni. Mi sem ezt tesszük. Vannak helyek és szituációk, amitől izgalmasabbá válik a dolog... Néha még a lebukástól való félelem is felpezsdíti az egészet. De a szüleink háza pont nem az a hely!
Szabó Léna
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.