Amit senki sem mondott el: a bántalmazás pszichológiája

Ez egy olyan pszichés folyamat, melynek során a folyamatos megfélemlítésben tartott áldozat, ha minimális kedvességet kap a bántalmazótól, reménykedni kezd, hogy megmenekül, ezért a túlélés érdekében mindent megtesz, hogy megfeleljen a bántalmazó elvárásainak, hiszen, az élete tőle függ. Végül eljut arra a pontra, ahol a pszichéje torzul, érzékelése megváltozik: úgy viselkedik, hogy minden erejével felmenti bántalmazóját, megvédi mindenkivel szemben, és minden percért hálás, amit nem bántalmazásban tölt.

A józan ítélőképessége eltorzul és a félelem hatására egyszerűen lebénul, engedelmes bábbá változik.
De hogyan is zajlik, hogyan épül fel a bántalmazás? Miért olyan nehezen tetten érhető? Melyek a figyelmeztető jelek?

A megismerkedéskor egy bántalmazó gondosan elrejti ezt az énjét, képes pontosan az ellenkezőjét megjátszani: elbűvölő, megnyerő, intelligens. Leendő áldozatát imádja, a tenyerén hordja, lehozza neki a csillagokat az égről. Az első figyelmeztető jel lehet a túltolt udvarlás, a folyamatos üzenet- és hívásdömping, ha valaki gyanútlan - és miért ne lenne az -, fel sem tűnik, hogy megszűnik az életében a szabadidő, az én-idő, hiszen ilyen imádatban csak lebegni lehet. A másik intő jel, hogy a bántalmazó túl hamar köteleződik el, túl hamar tervez közös életet, összeköltözést, közös gyereket.

Fontos leszögezni, mindezt úgy képes tenni, hogy egyáltalán nem terhes, nem ijesztő, tehát, ha valakinek nincs ilyen jellegű tapasztalata, nem fogja felismerni.

A bántalmazó remekül manipulál. Pontosan azt mutatja és teszi, amire az áldozata vágyódik.
Amikor megtörténik az erős elköteleződés, a bántalmazó hirtelen megváltozik, előtérbe kerül valódi énje: először ártatlannak tűnő megjegyzésekkel rombolja a másik önbecsülését, viccnek álcázva, gázlángozni kezd. Ha az áldozata vitatkozik, védeni próbálja magát vagy megbeszélni szeretné a konfliktust, elüti azzal: csak képzelődsz, nem mondtam komolyan. Egy idő után az áldozata hinni fog neki, de az érzéseit kimutatni már nem meri. Elveszíti az önértékelését és bizonytalanná válik.

Ahhoz, hogy ez az állapot fenntartható legyen, a bántalmazó folyamatosan adagol meleget, hideget, teljesen kiszámíthatatlan módon. Ez tovább rontja a helyzetet. Az áldozat ekkorra teljesen meggyengül, és következik a következő stáció: elkezdődik a lelki terror, a verbális bántalmazás, majd a fizikai bántalmazás.

Az, aki ebbe a stációba eljut, abban reménykedik, hogy egyszer véget ér a rémálom és visszakapja az elbűvölő partnert, akit megismert: ez az egyetlen mentsvára a megőrülés ellen. Szégyelli a vele történteket, túlélési technikákat alkalmaz, miközben a bántalmazó a külvilág szemében csodás partner, példás apa/anya és mintapolgár, mintaházasságban, mintakapcsolatban.

A bántalmazók egyik legerősebb fegyvere, hogy szinte bárkit tudnak manipulálni, maguk mellé állítani – a szakirodalom Repülő majmoknak hívja ezeket az embereket -, akik aztán kritika nélkül a bántalmazó mellé állnak.

S mégis, mi a legnehezebb? Eljönni. Elmenekülni. Emberfeletti erőfeszítést és teljesítményt kíván.
Az áldozatnak szembe kell néznie azzal, hogy mindent elveszít: egzisztenciát, anyagiakat, otthont, az hogy amiben hitt, végig hazugság volt. Össze kell kaparnia magát egy élőhalott állapotból, a semmiből kell erőt merítenie és a szakítás után, minden nap minden percében meg kell küzdenie az ép elméjéért, önmagáért, a gyógyulásért. De ha képes végig járni ezt az utat, soha többé nem lesz áldozata egyetlen ragadozónak sem. Meg kell törnie a rendkívül erős traumatikus kötődést, szembe kell néznie azzal, ami gátat szab az álmainak, a boldogságának.

Nyitókép: Shutterstock