A szív és az ész harcában te melyikre hallgatsz?

De ahogy a boltban is akkor találsz rá a világ legszebb farmernadrágjára, amikor egyáltalán nem keresed, úgy az élet is ott lep meg, ahol a legkevésbé számítasz rá. Megteheti ezt akár egy lazán elegáns öltözékű fiatalember képében, aki aznap este úgy döntött, hogy kockáztat.

Lehet, hogy életében akkor csinált ilyet először. Lehet, hogy a héten ez már a sokadik próbája. Nem tudhatod. Csak azt, hogy ott és akkor hozzád sodorta az élet. Figyeled, hallgatod, igyekszel még a 47-es villamos érkezése előtt minél többet megjegyezni róla.

Kedves és udvarias, de nem túlzó módon. Pontosan azokat és úgy mondja, amit egy lány szeret hallani, mégsem érződik mesterkéltnek a viselkedése. A saját reakcióidra legalább annyira összpontosítasz, mint a kellemes melegségre, ami a szeméből árad. A villamosra már egy névvel a telefonodban és egy mosollyal az arcodon szállsz fel. Hát valóban megtörtént. Hasonlóan ahhoz, ahogy a sokadik romantikus regényt becsukva képzelted: egy ártatlan hétköznapon a délceg herceged megtalál, mert a sors úgy akarta, hogy mindketten pont jókor legyetek a jó helyen.

A baj csak az, hogy sosem voltál az a típus, aki igazán el tudta hinni, hogy a mélyen dédelgetett álmok maguktól valóra válnak. Emiatt pedig most úgy érzed, hogy az élet így akarja a nézőpontodat bizonyítani vagy cáfolni. Ezzel a gondolatmenettel fekszel le este aludni, ezzel ébredsz, és ezzel indulsz el reggel, hogy hozzáláss a szombati munkanapodnak.

Még akkor is ezen gondolkodsz, amikor a főnököd téged bíz meg a 6 éves kislánya felügyeletével, aminek örülsz, mert újra egy önfeledt, álmokkal és reményekkel teli gyereknek érzed magad mellette. Közben akaratlanul is eszedbe jut, hogy a te 6 éves éned vajon mit hitt a szerelemről és az álmokról. Vajon, ha elmesélted volna neki mindazt, ami kevesebb, mint 24 órája történt veled, a 6 éves éned mit mondott volna?

Kiváltságos hercegnőnek érezte volna magát, vagy a világ legtermészetesebb dolgának tekintette volna a helyzetet? Szinte már szóra nyílik a szád, hogy megkérdezd ezt roppant intelligens kislányt, akit rád bíztak, miközben ő a maga határozottságával vezet téged egy következő játszópontjára. Ott és akkor viszont abbahagyod a gondolkodást.

Megérkeztek a kislány célállomásához, ahol az egyik legszebb gesztenyebarna szempárral és legelbűvölőbb mosollyal találkozol. Talán még pislogni is elfelejtesz, miközben figyeled a kislány interakcióját. Elképzeled, vajon hogyan játszanának együtt - a kislány és az a fiatalmeber.

Majd a következő pillanatban rád emeli azokat a barna szemeket, és neked egy pillanatig sem jut eszedbe bármin is gondolkodni. Minden tisztán kirajzolódik. Megérted, hogy miért nem tudtál megálljt parancsolni a saját agyalásodnak. Hát épp ezért. Mert tegnap este a fejedet használtad a szíved helyett.

A fejed látta azt a fiatalembert, próbálta elemezni, minden miértre választ találni. De aznap a fejed egy pillanatig sem volt a játék része. Hiszen, amint megláttad őt, a szíved volt az első, ami működésbe lépett. Így sikerült végre megértened, hogy az élet sokszor kínál nagy változásnak helyet adó helyzeteket, de te nem mindig akkor profitálsz, ha élsz velük. Talán néhány lehetőség épp azért kúszik be a mindennapjainkba, hogy általuk megismerjük a saját preferenciánkat a szív és az agy nagy versenyében. A tiéd a szív lett.

Nyitókép: Shutterstock