Bocsi, de én már belefáradtam a szerelembe...

Vannak azonban nők, akik már egyszerűen képtelenek elkezdeni egy új kapcsolatot. Pár hónappal ezelőtt találkoztam legutóbb egy ilyen esettel. Harmincas évei elején járó, igazán szép arcú, a szakmájában sikeres. Elmondása alapján a húszas évei közepén volt egy nagy szerelme, ami csak pár hónapig tartott, de ezen sikerült már túllépnie. Állítólag.

Az azóta eltelt években több próbálkozása is volt, egyik sem vezetett el a várva várt nyugalomhoz, szeretethez - nevezzük így: párkapcsolati sikerhez. Velem összesen négyszer találkozott, a harmadik találkozón már elkezdtünk a kellő tisztelet megtartása mellett közelebb kerülni egymáshoz.

Nem először és - tartok tőle, hogy - nem is utoljára találkoztam ezzel a jelenséggel. Egyszerűen már nem képes nyitni. Természetesen lehet, hogy velem nem volt elégedett, ezzel sem lenne semmi baj. Viszont akkor jó lenne tudni, miben hibáztam, mi volt a gond. De úgy érzem, másról van szó:

Nem vagyok pszichológus, de ha komolyabb szakértelemmel rendelkeznék a (női) lélek működését illetően, akkor sem hiszem, hogy tudnám, mi a megoldás. Az talán nem kérdés, hogy mi vezetett el ehhez az állapothoz. De mi a kiút? Egy jó nagy szünet a párkeresésben? Még több mozgás? Környezetváltozás? Terápia?

Abban biztos vagyok, hogy az elméleti "Nagy Ő" megérkezése sem oldaná fel a csomókat. Addig senki sem képes még egy közepesen felszínes kapcsolatot sem elkezdeni, amíg erre nem nyitott, nem fogadóképes. Remélem, hogy van megoldás. Minden esetre sem a nőknek, sem a férfiaknak nem szabad hagyniuk, hogy ebbe az állapotba kerüljenek. Talán nem kellene ennyire mélyen megélnie senkinek sem a csalódásait. Milyen könnyű ezt leírni...

Nyitókép: Shutterstock