Miért van ennyi unalmas és kiszámítható ember?!

Pedig csak annyit kérdeztem, hogy van, mivel elég nyúzottnak látszott. Nem kértem listát arról, hogy életének melyik területével elégedetlen, hol érez hiányt, vagy mi az, amiből rohadtul elege van. Mégis én kaptam meg azt, ami másik öt személynél felgyülemlett benne. Éppen azon voltam, hogy röviden, tömören reagáljak, majd odébbálljak, mikor a kifakadása után kedvesebb hangot megütve azt kérdezte: "És veled mi újság? Hogy vagy?"

Egy pillanatra megtorpantam. Minek magyarázzam el neki, hogy ha nem is mennek tökéletesen a dolgok, de legalább nagyjából rendben vagyok? Örülök annak, ha elsőre sikerül parkolóhelyet találnom, ha elmehetek egy kicsit sétálni, találkozhatok a barátaimmal, vagy egy finomat vacsorázhatok. Nem agyalok azon, tökéletes vagyok-e, mert igyekszem a legjobban végezni a dolgomat, és ebbe beletartozik az is, hogy néha hibázom.

Ettől még nem fogom magam leszólni vagy utálni. Különben sem vágyom a tökéletességre, és nem csak azért, mert az unalmas, hanem azért, mert kiszámítható. Én viszont sokkal inkább vagyok tornádó, mint lágy szellő...

Kíváncsi voltam, hogy a lágyabb hangvétel után vajon milyenre vált, ha visszakérdezek:
Betelt nálad a pohár, vagy egész egyszerűen belefáradtál abba, hogy ennyi szerepet játssz? Hiszen apa, férj, főnök, gyerek, és mint kiderült, szerető is vagy... Nem mindig szerencsés ennyi mindent halmozni.

Az előbbi dühös tekintet szomorú lett, majd egy nagy sóhaj után mesélni kezdett. Rájöttem, nagyon is szeretné elmagyarázni, miért érzi magát kevésnek, miért nem boldog annak ellenére, hogy élete több területén is sikeres. Rádöbbentem, hogy amikor az érzéseinkről, kétségeinkről, kudarcainkról van szó, inkább hallgatunk, és magunkba zárjuk őket. Ha viszont öt percet késtünk, vagy elfelejtettünk valami apróságot, hosszas magyarázkodásba kezdünk, családi, magánéleti problémákra, betegségre, rossz éjszakára vagy a közlekedésre hivatkozunk.

Mert igenis jólesik, ha a LOL-ok világában kicsit hosszabban beszélhetünk magunkról, az örömünkről, bánatunkról. Csak sajnos vagy nem érdeklődik senki ezek iránt, vagy ha mesélni kezdünk a "Hogy vagy?" kérdésre, hirtelen mindenki siet, és ezer dolga van. Mert nincsenek felkészülve arra, hogy őszintén megnyílunk előttünk, és megijednek a váratlan helyzettől.

Kérdezzünk bátran, és várjuk is meg a választ! Nem nekünk kell megoldanunk a problémákat, sőt, van, amikor kimondottan tilos átvenni másnak a terhét. Ám lehet, hogy pont a velünk való beszélgetés, a hangosan kimondott kétségek vezetik el a másik embert a megoldáshoz.

Nyitókép: Shutterstock