Az utolsó csepp bizalmamat adtam neked...

Nem nevezném naivnak, inkább csak az a fajta kedvesség és mérhetetlen jóindulat van benne, ami manapság kiveszőben van az emberekből. Egy évvel ezelőtt ért véget egy többéves kapcsolata, amiből szintén korrekten felállt, és továbblépett.

Mindketten "kutyások" vagyunk, együtt szoktuk sétáltatni a két lurkót - vagy épp együtt visszük őket a kutyafuttatóba. Az egész sztori ebben a futiban kezdődött, amikor is Timi összeakadt egy számára akkor még ismeretlen fiúval - nevezzük Ákosnak! A fiú azonnal szemet vetett Timire, aki jót nevetett a fiú közeledésén, majd elhessegette.

Nem a fiú külsejével, vagy épp modorával volt problémája, sokkal inkább a korkülönbség zavarta őt. Ákos ugyanis 10 évvel fiatalabb nála. Sokan biztattuk Timit, hogy adjon egy esélyt szegény srácnak, hiszen annyira jó fej - és különben is egy millió százalék, hogy megbízható.

Hallgatott ránk, és be is robbant az a bizonyos rózsaszín köd, amikor minden klappol. Amikor szuperek a randik, folyton csörög a telefonod, pittyegnek a Messenger üzenetek. Reggelente jönnek a "Jó reggelt!", este lefekvés előtt pedig a "Jó éjszakát!" üzenetek. Egyszóval minden úgy történik, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

Két hónap után valami történt. Senki nem tudta, hogy mi, de érezhető volt a változás. Elmaradtak az üzenetek, és ritkultak a találkozások. Napról napra, hétről hétre csökkenni kezdett a kommunikáció. Ákos már csak éjjelente ugrott oda egy cigire, néha napján pedig ott is aludt, de reggel szigorúan mindig hazaindult. Természetesen ez feszültséget gerjesztett, és a köd szétfoszlani látszott.

Timivel sokat beszélgettünk erről. Eleinte csak azt hittük, Ákosnak időre van szüksége, hisz ezelőtt nem volt soha olyan kapcsolata, ami komolynak indult volna. Ám idővel be kellett látnunk, hogy nem erről van szó. Nemes egyszerűséggel képtelen érett felnőtt módjára viselkedni. Már a beígért találkozókat sem tartotta be. Volt, hogy 1-2 napra eltűnt, éjszaka felbukkant, majd ismét köddé vált.

Ekkor már erősen próbáltam Timit a szakítás irányába terelni. Látszott, hogy félreismertük a fiút. Ha őszintén magunkba nézünk, biztosan eszünkbe jut olyan történet, ahol hiába papoltak nekünk akár a szüleink, akár a barátaink, mi szentül meg voltunk győződve az ellenkezőjéről. Így volt ez Timivel is. Hitte, hinni akart abban, hogy ez a fiú más, és csak időre van szüksége. A hónap végével közeledett a születésnapja, ami keserédes eseménnyé vált számára a tavalyi szakítás okán. Az előző párja ugyanis egy nappal előtte költözött el.

Ákos megígérte neki, hogy együtt töltik a hétvégét és feledteti vele ezt a szörnyűséget. Végül Timi születésnapja előtt 2 nappal eltűnt. Nem írt, nem válaszolt, de még csak az üzeneteit sem olvasta el. Szegény lány kiborult, és nem értette, mi történik. Hiszen pár napja Ákos még arról beszélt, hogy össze akar vele költözni, most pedig egyszerűen elnyelte a föld. Sokszor úgy éreztem, mintha beakadt volna nálam a magnó, mert ugyanazt ismételgettem: "Hagyd el!", "Találsz jobbat.", "Te ennél jobbat érdemelsz!"

Timi ezt is megbocsátotta neki. Bár én ezzel egyáltalán nem értettem egyet, és ő is tudta, hogy nem a legjobb megoldás. De csak megadta azt az utolsó utáni esélyt is. Egy hét telt el, és nem változott semmi - a hősiesnek hangzó nagy szavakból semmi nem vált valóra. Majd jött az infó egy másik baráttól, hogy Ákos kocsija az elmúlt időszakban feltűnően sokat parkol az egyik ház előtt. Zsanett háza előtt. Aki szintén egyedülálló nő, a negyvenes éveiben jár... Azt hiszem, elég egyértelmű, mi is történt itt valójában.

A bűnbánó boci szemek mögött egy agyafúrt és szívtelen férfi állt. Aki úgy játszott más érzelmeivel, mint varjú a macskával. Ami talán a legszörnyűbb az egészben, hogy Ákos azóta sem állt oda Timi elé, és zárta le a dolgot. Felszívódott, mintha sohasem ismerték volna egymást...

Nyitókép: Shutterstock