terhesség várandósság klimax petefészek
Három hónapot késett a menzeszem. Várandós nem lehetek, ezért nem rohantam rögtön nőgyógyászhoz. Viszont, ahogy teltek a napok, egyre inkább bepánikoltam. Mert már nem először fordul elő, hogy teljesen össze-vissza működöm.

Ráadásul időnként olyan furcsán nem jól vagyok. Az elmúlt évben egyre többször kaptam magam azon, hogy valami nincs rendben. Ám ilyen még, hogy három hónapig késsen, soha nem fordult elő. Mindenfélét olvastam a neten. Minden baj elképzelhetőnek tűnt. Aztán megnyugtattam magam, ráfogtam a stresszre. Mostanában mindenen rettenetesen felidegesítem magam, a munkahelyemen állandóan küzdök, nem csoda, ha felborul a szervezetem. Pasi sincs a láthatáron, a hétvégi bulikban maximum a flörtölésig jutok - de tulajdonképpen nem is lenne energiám belépni egy kapcsolatba.

Viszont Teca barátnőm egyik nap mégiscsak megijesztett. Egy helyen dolgozunk, így néha napközben is összefutunk. Nem akartam neki elmondani, de aztán csak kiszedte belőlem, mi a baj. Először vicceltünk, hogy úgysincs pasi, így tulajdonképpen mindegy, működnek-e a női dolgok, de aztán eszébe jutott, hogy egy másik cégnél egy lánynak pont így kezdődött valami nagyon rossz. Úgyhogy gyakorlatilag elzavart a nőgyógyászhoz.

Átestem a vizsgálaton, az orvos azt mondta, gyanít valamit, de ne ijedjek meg, menjek vérvételre, és az eredmény ismeretében pontos diagnózist mond. Amikor pár nap múlva újra ott ültem nála és valami együttérzésfélét fedeztem fel a tekintetében, már remegtem az idegességtől. Az, hogy vérvételt kért, egyébként is nagyon rosszat sejtetett.

"Maga még nagyon fiatal, úgyhogy lehet, hogy nehezen feldolgozható, amit mondani fogok" - kezdte. Végem volt. Ami ezután következett, olyan volt, mintha valami sci-fi-be csöppentem volna. Az orvos ugyanis azt mondta, nem vagyok beteg - hanem olyan, mintha klimaxolnék. "Ne már, harmincegy évesen ez nem lehet, ez valami vicc!" - nevettem fel kínomban.

Forrás: Shutterstock

Hát nem viccelt. Mondta a pontos orvosi nevét is a bajomnak: korai petefészek-kimerülés. Azt hittem, elájulok. Egészen eddig nem gondoltam rá, hogy mi lenne, ha nem lehetne gyerekem, hiszen jóformán életem sem volt. Ám attól, hogy ez valószínűleg mostantól tény - a testem harmincegy évesen "elszáradt", életadásra képtelen és már csak imitálja, hogy nő vagyok -, na, ettől tényleg kiborultam. Most fogalmam sincs, mi lesz.

Ha eddig kevés esélyem volt egy normális párkapcsolatra, most aztán semmi... Ha egy pasi akar tőlem valamit, mondjam azt neki, hogy "Figyelj, klimaxolok! Már nem vagyok teljes értékű nő. Ja, és gyereket aztán végképp ne akarj tőlem, mert az biztosan nem jön össze. Úgyhogy, ha esetleg halálosan belém szeretsz, akkor is válassz valaki mást, aki még képes nőként működni és gyereket szülni!"

Annyira reménytelennek és semmitmondónak látom az előttem álló életet, hogy alig tudom összeszedni magam. Eddig, ha néhanapján belekeseredtem abba, hogy milyen magányos vagyok, valahogy mindig megvigasztalt a tudat, hogy még van időm, még bármi lehet. Ám most? Jó, persze, nem vagyok halálos beteg, élni fogok, és nem tudhatom, mit hoz az élet, de mégis. Mintha elvesztettem volna a legfontosabb részem. Harmincegy éves vagyok, könyörgöm - hová lett az a húsz év, ami eddig még előttem volt?! Mi minden történhetne még húsz év alatt!

Úristen, most jöttem rá, hogy az anyám, aki 53 éves, még nem is klimaxol. Ez most valahogy még erősebben megütött. Hiába beszélt az orvos mindenfélét hormonpótlásról, egyebekről, a lényeg mégiscsak az, hogy a testem nőként nemet mondott rám. Ezt pedig, azt hiszem, képtelen vagyok elfogadni.

Réka történetét Bali Edina Zsanna jegyezte le.

Nyitókép: Shutterstock

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a SHE Google News oldalán is!
Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.