Csak veled táncoltam igazán…

Nem vagy itt, de megérdemelsz tőlem egy méltó bocsánatkérést. Te vagy az, akiért képes vagyok felülbírálni önmagam és elismerem, hogy hibáztam, többször is. Te kellett volna, hogy az első legyél mindenben, azóta, hogy megismertelek. Legbelül az is voltál, csak nem tudatosítottam eléggé, hogy igenis küzdjek az álmaimért. Jobban kellett volna rád figyelnem, már akkor is, mikor még csak ismerkedtünk azzal, hogy milyen egy párkapcsolatban létezni. Időbe telt, de megértettem a benned élő gyermeket, aki figyelemre vágyik és mostanra tudom, hogy Te is ezzel ajándékozod meg azokat, akik igazán fontosak Neked. Megértettem a múltadat, a félelmeidet, a bizalmatlanságodat, és kész voltam őket eloszlatni. Kész voltam beforrasztani a sebeidet, amikről nem tudtam, hogy én okoztam. Úgy indultam el feléd, mint egy gyermek, aki még mer hinni, szeretni.

Mikor megismertelek, onnantól éreztem, hogy igazán élek és mikor elveszítettelek, legbelül valami meghalt bennem és sokáig nem tudtam, mi a bajom. Mégis valahogy rólad szólt minden, nem csak a dalok, akkor is, amikor már nem voltál ott. Mostanra átszőtted a fél életemet és tudom, hogy elrontottam.

Bocsánatot kérek, amiért túl hamar ítéltelek meg. Mikor találkoztunk, mindkettőnk nyomás alatt volt és egyikőnk se kérte. Nem mérlegeltem teljesen, milyen stádiumban van az életed, hány probléma nyomja a vállad. Jobban kellett volna látnom, hogy épp darabokban vagy. Még mindig ott voltak a falak körülötted és Te is csak egy idő után mertél megnyílni. Láttam a szemedben, hogy azt akarod, nekem is ugyanolyan nehéz legyen, mint amennyire nehéz most Neked. Nem hibáztatlak.

Amikor rád néztem, tudtam, mit akarok, minden egyértelmű volt bennem és ezt mantrázva minden nap, megfogadtam, hogy bármi történik, nem térek el a célomtól, nem hibázom. És mivel ember vagyok, ez többször megtörtént. Fel akartam venni a tempód, ez nem mindig sikerült, és nem tudtam, van-e türelmed ahhoz, hogy ez apránként bontakozzon ki. Sokszor azt sem tudtam behatárolni, én haladok-e túl gyorsan.

Ha nem tudom kristálytisztán, mit akarok, nem közelítek feléd, az a jelen helyzetben felelőtlen lett volna. Most már értem, hogy miért támasztottál ekkora elvárásokat felém, aki nem fontos, azok felé már elvárásaink sincsenek.

Kérdezted, mit akarok, és a torkomra forrtak a szavak. Leblokkoltam. Tudod, én még csak tanulom, hogyan hallassam igazán a hangom. Szólnom kellett volna, hogy itt vagyok veled, csak időt szeretnék, hogy rendesen meg tudjam fogalmazni a mondanivalóm, és bízni benned, hogy megérted. Nem húztam volna sokáig az idődet. Sokszor átgondoltam, hogy szóljak hozzád, mert tudtam, hogy a szavaimnak súlya van, és soha, senki mellett nem féltem még ennyire, hogy elcsúszik az üzenet.

Egyszer régen már sikerült nagyon félreértenünk egymást. Csak akkor torpantam meg, amikor azt hittem, megváltozott az élethelyzeted és talán már nincs remény. Amikor elakadt a szavam, magamban csak háromszor meggondoltam, hogyan mondjam el, hogy tényleg elérjen hozzád. Sokszor azt éreztem, nem tudom a saját tempómban feldolgozni a történteket. Ezen ponton, pár hete úgy éreztem, el kell vonulnom, hogy halljam a gondolataim, hogy aztán átadhassam neked. Egy hónapra elzárkóztam a világ elől, tudatosan kizártam minden külső ingert, még az internetet se kapcsoltam be. Magamba zuhantam. A születésnapomon céltalanul róttam az utcákat, hosszú órákon keresztül, ki a semmibe. Aztán a célszalag előtt összeestem. Tudom, hogy itt kellett volna még jobban összeszedni magam, mikor már minden elveszettnek látszott. Bocsánatot kérek, amiért gyenge voltam. Tudom, hogy Neked az egyik legvonzóbb tulajdonság a küzdeni akarás. Következetesen, töretlenül. Én mégis többször megtörtem.

A születésnapom előtt pár nappal sikerült valami boldogat álmodnom rólad, hosszú idő óta először. Pontosan tudom, hogy Veled a legszebb dolgot veszítem el. Nem látom magam előtt, hogy valaha még bárki mással egy ilyen szintű kapcsolódásom legyen, mint ami Veled van. Nem tűnik reálisnak. Csak Veled táncoltam igazán, és nem hiszem, hogy fogok még valaha.

Pálffy Réka

Nyitókép: Shutterstock