A verbális bántalmazás is fájhat annyira, mint egy pofon!

Újdonsült barátnője, Enikő rángatta el a buliba. Azt mondta, jó lesz. Neki jó is lett. Egy férfi nagyjából három másodpercen belül fel is kérte táncolni, Vivient pedig a bűntudat legkisebb jele nélkül faképnél hagyta. Hiába, a hajlott háta, behúzott vállai és félénk tekintete szinte ordította, hogy ő elhanyagolható.

- Jó nagy lúzer az a csávó, hogy a barátnődet kérte fel táncolni helyetted!

Vivien riadtan a hang irányába fordult. Egy kövérkés, kiálló fogú szerencsétlenre, vagy egy 50-es sugar daddyre számított. Általában ez a két kategória vette őt kereszttűz alá. Ez a férfi azonban vele egykorú lehetett, markáns állal, dús barna hajjal és némi hanyagul otthagyott borostával. Normálisnak tűnt. Hiba van a rendszerben - gondolta meglepetten. A férfi a kezét nyújtotta felé, ő pedig hitetlenkedve elfogadta.

Egyik szombat este vendégeket vártak. A férfi, Robi barátai voltak azok. Vivien chilis babbal és banános süteménnyel várta őket - igazán ki akart tenni magáért, hogy elnyerje párja barátainak szeretetét. A konyha szűkössége miatt a nappaliban terített meg, ahová szép lassan be is csordogáltak a vendégek. Szinte valamennyi sztereotípia képviseltette magát: megvolt a focirajongó, a disznó vicces, a szürke kisegér és az informatikai zseni is.

Vivien örömmel ült le közéjük az asztalhoz, hiszen az ő párja a "jó pasi" imázsnak felelt meg. Fogyott a vacsora, a sütemény - és persze a töménytelen mennyiségű sör, ami a feneketlen kezdő alkoholista hasakban landolt. Épp egy újabb adaggal tért vissza az asztalhoz, amikor egy halk mondat ütötte meg a fülét.

- Jó, hát nem szép, de azért zacskót még nem kell húzni a fejére.

Robi volt az. Vivien dermedten állt a küszöbön. A férfi intett, hogy hozza a sört, Vivien lábai pedig megindultak.

- Csak összehasonlítást végzek. A tiéd sokkal szebb! Jó, ezek is formásak, de nézni csak szabad. Te is megnézel más férfiakat.

Vivien egyre haszontalabbnak érezte magát a kapcsolatban. Úgy érezte, hogy visszatért a régi énje - kapott pár hónap kimenőt a boldogsághoz, de az alapoktól elszakadni nem lehet. Robi pedig csak tisztában van vele, hogy milyen is ő, és nem fél kimondani azt. Hogy egy majdhogynem életképtelen, középszerű lány, aki még a saját lábában is elesik.

Másfél év, egy jó pszichológus és egy szó szerint kijózanító pofon kellett ahhoz, hogy Vivien nemet tudjon mondani a megalázásokra. A szakítástól ugyan nem érezte magát sem többnek, sem értékesebbnek - további kemény évek vártak rá, hogy egy kicsit megszeresse magát. De rájött, hogy képes dönteni. Megcsapta a szabadság szele.

Nyitókép: Shutterstock