A három legrosszabb párkapcsolati tanács, amit valaha kaptam

A munkában szerintem fontos, hogy valakiben legyen szakmai alázat és meghallgasson minden hozzáértő véleményt, mert jó megvizsgálni egy problémakört többféle meglátásból. A magánéletben viszont úgy gondolom, akkor hozzuk a legjobb döntéseket, ha csak magunkra, a másik félre és a megérzéseinkre hallgatunk, amelyek, ha igazán tudunk befelé figyelni, jobban működnek, mint gondolnánk.

Néha kéretlenül is kapunk tanácsot, leginkább azoktól, akik túlzottan szeretnek mások életével foglalkozni, ezeket meg kell tanulnunk kizárni. Aki nagyon meg akarja mondani másnak a tutit, az ezzel a másik énhatárait nem tartja tiszteletben. Láttam már arra is példát, amikor mások akarják még azt is megmondani, hogy én mit érzek, hogy érzek. Aztán ott vannak azok a helyzetek, amikor tanácsot kérünk és azt kell látnunk, hogy úgysem tudnak rá semmi okosat mondani. Ha megszámolnám, én hányszor kaptam már ilyen reakciókat a történeteimre: "Sajnálom, én erre nem tudok mit mondani.", vagy "Mit lehet erre mondani?". De ők legalább elismerik, hogy nem látnak bele tisztán a másik helyzetébe. Néha azzal is segítünk a másiknak, ha csak meghallgatjuk, mert azzal, hogy kibeszéli magából, lehet, hogy meg is adja magának a választ a kérdéseire.

A párkapcsolatokról szóló leggyakoribb közhelyeket mindenki ismeri, miszerint hajlamosak vagyunk azért felmagasztalni valakinek a személyét, mert ő volt az első szerelem, vagy az ellentétek állítólagos vonzása, meg hogy felmelegítve csak a töltött káposzta... Igen, ez mind lehet igaz, de ugyanilyen esély van az ellenkezőjére is, mert annyi más tényező árnyalja még a képet, nem lehet ennyire sarkítottan megítélni a sokféle egyedi történetet.

Én is hoztam már rossz döntéseket a magánéletben, néha gyengeségből, félelemből vagy mert nem mérlegeltem minden szempontot, és még mindig tanulom, hogyan hallgassak jobban a megérzéseimre és hagyjam figyelmen kívül azokat, akik nem látják az összképet.

A teljesség igénye nélkül álljon itt a három legrosszabb tanács amivel valaha megajándékoztak – a legjobb szándékkal:

"Ha ő nem keres, te se keresd!"

Pont így történhet meg, hogy emberek elmennek egymás mellett... Mindenkinek bele kell tennie a maga részét a kapcsolata alakulásába és közben folyamatosan figyelni, hogy ez kölcsönös-e, megéri-e a további erőfeszítést. A másik nem feltétlenül azért nem keres egy ideig, mert nem érdekled. Néha be kell ennyit segíteni az univerzumnak és minimálisra csökkenteni a félreértések esélyét – és még így is félremehet kettőtök sztorija. Röviden: az egónak mennie kell, a történetednek meg lehet csak ez a kezdőlökés.

"Ő a férfi, lépjen ő először!"

Szerintem ezt nem kell sokáig ragozni. Nem hiszem, hogy ebben számítanának a nemi különbségek, 2023-ban meg már főleg nem. Ha érzel valamit, ugyanúgy merned kell nyitni, sebezhetőnek lenni. Pont.

"Nem futhatsz vissza annak a karjaiba, aki a traumát okozta!"

Ezt valószínűleg azok mondják, akikkel még nem jött szembe az a meghatározó személyiség, aki felborítaná az egész világukat, vagy még nem éltek meg akkora mélységeket a kapcsolataikban, talán mert nem is mertek. Lehet, hogy nem is tudtok róla, de mindketten traumát okoztatok a másiknak. Kérdezd meg magadtól, egyáltalán traumaként tekintesz-e rá? Ha ez kettőtök közt valami igazi, akkor igenis lesznek mélységek és azzal fog járni, hogy szembenézel a legnagyobb félelmeiddel, vállalod a sérülésveszélyt, és hogy a folyamatban valami alapjaiban megváltozik benned. Vagy tanulsz belőle, vagy ott vár valami gyönyörűnek a lehetősége.

Valószínűleg lesz egy iszonyú nehéz oldala, lehet, hogy mondasz bántó dolgokat a másiknak, nem azért, mert fájdalmat akarsz okozni, hanem mert felszínre kell jönnie mindennek, ami benned van. Ha a másik ezután is marad, jó helyen vagy. Akik még nem ismerik ezt, kívánom nekik, hogy találják meg azt az egyet, akinek a karjaiba századszor is, a legnagyobb mélységek után is visszafutnának!

Mások visszajelzései nem határozhatják meg egy kapcsolat alakulását... Életed legszebb történetei úgy fognak íródni, hogy megéled a maga teljességében és nem engedsz be másokat. Úgyhogy azt mondom, ne adj tanácsot, légy a saját történeted főszereplője, ne a mellékszereplő a másokéban! Sokkal izgalmasabb lesz.

Puszi mindenkinek.