Annak az ajtónak a kulcsát adom most neked, ha akarsz, beléphetsz rajta, ha akarsz, maradhatsz. Ne félj használni, nyisd ki az ajtót, ne állj meg a küszöbön, rá ne taposs, a sarat se azzal szedd le a cipőd talpáról, csak lépd át bátran! Gyere be hozzám! Nálam otthonra lelsz, biztonságban leszel. Nem csak egyéjszakás vendég lehetsz, annál többet adok, csak ne félj, gyere velem, gyere bátran!
Házamba ne hozz sok csomagot, ne hozz bőröndöket, ne cipelj felesleges terheket! Azokat tedd le, mielőtt megérkezel, ne akard, hogy egyből megtudjam, mennyi mindent hordozol! Nem kórházba teszed a lábad, így ne sebesült, űzött vadként gyere! Előbb gyógyulj meg, ragaszd össze azt, ami eltörött. Ne gyógyír legyek, de bosszú sem - azért, ha valaki, valamikor meggyötört!
Nem lehetek számodra vigasz, zsebkendőm nincs, amit telesírhatnál, ha bánatos vagy. Nem lehetek pótszer azért, ha még mindig valaki után bánkódsz! Ne legyek játék a kezeid között, és én sem foglak álarcokban fogadni, ha te is őszintén köszönsz.
Nem játékot akarok, így kérlek, én se az legyek. Nem teszlek rabommá, ha te is engeded, hogy a szárnyaim szabadon maradjanak, és akár az égig repüljek veled. Ne add oda mindened, maradjon neked is valami! Legalább az, ami neked ahhoz kell, hogy erős maradhass, hogy ne érezd tehernek, rabságnak azt, hogy velem vagy. Ne kéresd magad túl sokáig, ne játszd el egy apáca szerepét, aki a kolostorban szentként éli életét! De ne is ugorj első szóra az ágyamba - ne legyél se túl könnyű, se túl nehéz!
Nem várnak égig érő várfalak, a vizes árkot is betemettem régen. Rács sincs már az ablakon, de még a redőnyt is felhúzva tartom, hogy otthonom a béke szigete legyen, amikor belépsz és körülnézel. Nincsenek penészes falak, friss, tiszta a levegő.
Gyere velem, és megtudod! Nem ontom rád azt, amit átéltem, nem árasztalak el egyből egy érzelmi hullámveréssel. Nem terhellek azzal a sok mindennel, amiket a gardróbom legfelső polcain őrzök. Nem bontatom ki veled a pókhálós, "emlékeim" feliratú dobozokat, amikben minden korábbi fájdalmam megtalálható ugyan, de azok mind méltó helyükön nyugszanak.
Nem leszek terhedre, pihenhetsz, ha akarsz. Nem leszek sok, hagyom, hogy otthonosan mozogj, hogy biztonságban érezd magad. Ne menj tovább, ha megtaláltad nálam azt a helyet, ahol nemcsak kikötni, de lehorgonyozni is érdemes! Viharok jöhetnek, de ha erős a szál, ami összeköt, akkor nincs mitől félned, megóvlak még a tornádótól is.
Esőben esernyőd, metsző hideg, téli szélben kabátod, sálad és sapkád leszek. Sárban taposva én leszek a csizmád, hogy ne kelljen tartanod semmi olyantól, ami neked nem jó. Védelek a támadásoktól, megóvlak, őrizlek a viszontagságoktól, de csak akkor, ha szívedből jövő szándékkal akarod. Nem kötelező semmi, de ha jössz, akkor ne úgy tedd, hogy közben folyamatosan hátra tekintesz - vagy már túlnézel rajtam és mindazon, amit nálam találsz!
Jöhetsz is, maradhatsz is, mehetsz is. Csak egy érzés és egy választás kérdése, hogy melyik úton indulsz el. Az indexet ne felejtsd el kitenni, mielőtt lefordulsz, hogy ne derült égből villámcsapás legyen az, amikor elfordulsz tőlem!
Gyere velem, hogy megismerhess, hogy megtudd, mi az, amit adhatok!
Gyere velem, hogy lásd, amit mutatok!
Gyere velem, hogy érezd, amit számodra nyújthatok!
Ha nem lépsz, akkor ott maradsz, ahol én nem vagyok, ahol én sosem lehetek.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.