Ne kínozz a szerelmeddel, hiszen az anyád lehetnék!

Ám miután a lány kiment a szobából, gyorsan visszalépett a csetbe. Maga sem tudta, valójában kire dühös. Erre a kis zöldfülű hülyére, aki fáradhatatlanul írogat neki és kellemetlen helyzetbe hozza, vagy magára, mert még mindig nem tudta végleg lezárni a sztorit. Két év van a lánya és a fiú között. "Két év!" - gondolta elvörösödve. Közte és a fiú közt meg 22...

Mintha olyan szánalmas, öregedő nő lenne, akik régen teli pénztárcával üldögéltek a Gerbaud cukrászdában, és hamvas huszonéves fiúkat szedtek fel. Mit szólna Lia, ha látná, hogy egy 26 éves fiú udvarol az anyjának? És egyáltalán, mi van ezekkel a mai fiúkkal?! Miért nem keresnek olyat, aki korban is hozzájuk való?Dávidnak is ezt kéne tennie, ahelyett, hogy az ő életét próbálja feldúlni. Találhatna bőven csinos, fiatal cicababákat, hiszen igazán jól néz ki...

Azon kapta magát, hogy felidézi a fiú izmos testét, mire ismét elpirult. Megremegett a keze, de eltökélten gépelte be a választ a félbehagyott beszélgetésbe: "Nem vagyok régimódi. Csak realista." Csakhogy Dáviddal nem volt könnyű vitatkozni, mert nemcsak a teste volt figyelemreméltó, hanem az esze is. Tulajdonképpen belesajdult a szíve, hogy lehetetlen ez az egész.
Bárcsak a negyvenes, elvált pasik között találna ilyen kitartó jelentkezőt, aki hasonló humorral, szellemesen, mégsem erőszakosan képes udvarolni!

Erre aztán nem jött válasz. 10 percig, 15 percig, fél óráig. Ez nem volt jellemző, mert ha Dávidnak hirtelen dolga akadt csetelés közben, mindig elköszönt. Várt még egy ideig, aztán megértette, hogy valószínűleg most jött el a fordulópont: sikerült végleg letörnie a srác lelkesedését.

Döbbenten szembesült a csalódottság érzésével. Pedig hónapok óta dolgozott azon, hogy beköszöntsön ez a pillanat. Persze, munkában azért találkoznak majd, de tartani fogja a távolságot - gondolta bizonytalanul. Soha nem biztatta a fiút, csak barátságból kezdett beszélgetni vele. Meg sem fordult a fejében, hogy vonzódni kezd majd hozzá, többet akar, és ostromolni kezdi.

Felállt, hogy mosogatni induljon, de szinte megszédült a rátörő magánytól. A szemei könnyben úsztak, alig látta maga körül a bútorokat. Mintha minden szürkébb lett volna, iszonytatóan egyszínű, és fojtogatóan unalmas. "Anya, csöngetnek!" - kiabálta Lia a fürdőszobából. Hajat mosni ment, azért nem tud ajtót nyitni. Ő meg itt, épp egy el sem kezdődött kapcsolatot gyászol, milyen szánalmas!

De nem a postás volt. Dávid állt a lábtörlőn, az arcán semmi dráma, semmi túljátszott elszántság. Egyszerű, természetes mozdulattal fogta meg a nő karját, és húzta magához. A csók pedig hosszú volt, és elképesztően valóságos.Elképesztően jó. Elképesztően meggyőző. A fura csendre Lia ijedten kiugrott a fürdőszobából, és döbbenten nézte az anyját, aki elmélyülten csókolózik a küszöbön egy idegen fiúval.

Mikor észrevették, riadtan szétrebbentek. Ő meg nem tudta, mit szóljon. Sok minden futott át a fején, de aztán egy kis csend után barátságosan annyit mondott: "Megszárítom a hajam, főzök nektek egy kávét, aztán nem zavarok. Hívd be nyugodtan a barátodat, anya!"

Nyitókép: Shutterstock