Működhet egy kapcsolat nagy korkülönbséggel?

Különleges volt az első találkozás, mert bár hárman voltunk, egyértelműen érződött a vegytiszta kémia. Voltaképpen megmosolyogtató, amikor két, első ránézésre abszolút össze nem illő ember egyszer csak leül egymással szemben, és tudják, hogy ez a találkozó már nagyon régen meg volt írva.

Veszettül romantikusan hangozhat, de korántsem az. Amikor életedben először találkozol valakivel, akiről a világon semmit sem tudsz, mégis úgy érzed, hogy nagyon régről ismered, sőt, egyfajta megnyugvást és biztonságot érzel, akkor rövidesen elgondolkozol, hogy neked elment az eszed.

Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű. Valamiért - bár ez sokak számára felfoghatatlan - azon az estén két szív egymásra talált. Az érzelmeknek semmi sem tudott gátat szabni. Még a megfoghatatlan elvárások úton-útfélen hangoztatott nyomása sem. Azon az estén még nem tudtuk, hogy mi vár ránk. Fogalmunk sem volt róla, hogy az, ami minket egy percig sem izgat, mindenki mást fog. A korkülönbség.

Persze hiszel benne, hogy a szerelem majd mindenen átsegít. Ez egy darabig tényleg igaz is. Átsegít, mert amikor a munkából hazaesel, és azt a csodálatos embert ölelheted, akit a sejtjeid minden egyes rezdülésével szeretsz, akkor nincsenek benned kérdések. Nincsenek kételyek. Nincs sok áltudományos magyarázat arra, hogy miért nem fog ez hosszú távon működni. Nem hatnak azok a hangok sem, amelyek az apakomplexusodat firtatják.

Nem haragszol rá, mert ellentétben a sok kéretlen véleménnyel, az anyádét legalább kérdezted. Szeretnél üvölteni, de nem teheted, mert mégiscsak az anyád. Jólesne belekiabálni az arcába, hogy megértse: SZERETED azt az embert! De ha megtennéd, akkor te lennél a 19 éves kis fruska, akinek a jó szex és az anyagilag stabil háttér - némi extrém sporttal megfejelve - elvette az eszét.

És közben ott a másik oldal. A férfi, aki ugyan tényleg elvált, tényleg sokat megélt már. Gyereke is van. Mégis úgy érzi, hogy életében először a helyén van. Megtalálta azt a nőt, akit keresett. Mert neki az a 19 éves lányka az első perctől kezdve ízig-vérig nő. Akinek sokáig a korát sem kérdezte, mert annyira nem számított.

Természetesen tudja, hogy sokan kinevetik - persze irigyek is akadnak -, amiért összeáll egy tinivel. Ám ez jó ideig egyáltalán nem foglalkoztatja. Ahogy az sem, hogy mások folyton azt sugallják: csak a vele járó egzisztencia hajtja a lányt.

Hosszú időn keresztül képesek erősek maradni együtt. Mert miért ne lennének? Szeretik egymást és a közösen töltött időt. Közöttük nem téma, hogy ki hány éves. Ez fel sem merül. Csupán élvezik, amikor az elnyújtott szeretkezések után egymás szívdobogását hallgatva hosszan elmerülhetnek az érzésben, hogy végre megtalálták egymást. Mígnem idővel mégis éket ver közéjük az össztársadalmi nyomás. Balgán igába hajtják a fejüket, hogy megfeleljen a vélt vagy valós elvárásoknak...

Baranyai Kata novellája

Nyitókép: Shutterstock