Mikor van vége egy kapcsolatnak?

Sokan esünk abba a hibába, hogy nem ismerjük fel, mikor nincs értelme már egy újabb - ötödik, hatodik, vagy tizedik - esélyt adni. Nem akarjuk kimondani, hogy már felesleges még egy utolsó utáni kört futni egy kapcsolatért, ami már rég kifújt. Szokták mondani, ami nem megy, nem kell erőltetni. Nehéz ezt elfogadni, de nagyjából tényleg ez lenne a lényeg.

Na de pont ez az. Mi van, ha már nem működik? Hogyan ismerheted fel, hogy az, amit te kapcsolatnak tartasz, csak a megszokás - és szerelem helyett már csak az egymás mellett élés égisze alatt fut?

Összegyűjtöttem néhány dolgot, amelyek alapján elkezdhetsz gyanakodni, hogy már rég vége van, csak még nem mondtátok ki:

• Olyasmiket hazudsz önmagadnak, hogy „tulajdonképpen kedves ember ő. Hát hol találnék én ettől jobb embert?"
• Félsz, hogy magadra maradsz, ezért nem hagyod el.
• Amikor szívesebben vagy egyedül vagy bárki mással, mint vele. Örülsz a többnapos céges utaknak, annak, hogy a barátaival hosszú hétvégézik, és az indokok között dobogós helyen áll, hogy addig sem kell egy fedél alatt lenni vele.
• Amikor úgy érezed, hogy olyan vele együtt élni, mintha a testvéreddel lennél. Tény, hogy a szerelem egy idő után elmúlik és tény, hogy átalakul szeretetté, na de máshogy kell, szeretni a pasidat és máshogy a testvéredet!
• Amikor folyamatosan próbálod a belső vészcsengődet elnémítani, és nem figyelsz arra, hogy jelez. Ja, hogy már fizikai tünetei is vannak az elfojtásnak? Sebaj, majd a tüneteket eltünteted valami pirulával!
• Amikor már környezeted is felfigyel arra, hogy valami nem oké.

Akármennyire is próbálod egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat látszatát fenntartani, hidd el, hogy a tested elárulja. A szemed már nem úgy csillog, a karikák halmozódnak, a testtartásod is más lesz. Aki ismer bennünket, azonnal tudni fogja, hogy zavar van az Erőben.

De mi a teendő ilyenkor?

Van erre valami általános recept, ami bevált és működik? Akik erre számítanak, azoknak rossz hírem van: Nincs. És nem azért, mert az ilyen helyzetet nem lehet megoldani, hanem mert nincs két egyforma kapcsolat. Ami X-nél bevált, nem biztos, hogy Y-nál életképes.

Először is legyél büszke magadra, hogy idáig eljutottál! A felismerés az első lépés, és talán a legnehezebb is. Nagyon nehéz bevallani magunknak, hogy hibáztunk, vakok voltunk, nem vettük vagy nem akartuk észrevenni, ami nyilvánvaló, mert féltünk az ismeretlentől és gyávák voltunk lépni.
Klasszikus, de hasznos dolog a pro-contra lista elkészítése. Sablonosnak és felületesnek tűnik, de hasznos! Egyrészt rendszerbe tudod szedni a gondolataidat, másrészt feketén-fehéren látni fogod, mi tart még a másik mellett.

Vegyél egy nagy levegőt és folytass érdemi kommunikációt a másikkal! Valószínű nem egy bűbájos csevegésre kell készülnöd, de akármennyire kellemetlen is lesz, tartozol annyival neki és magadnak is, hogy tiszta vizet öntesz a pohárba.

Azt mondják, az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik. Csak elindulni nehéz. De bízz abban, hogy ha valamit bezársz magad mögött, egyúttal megadod az esélyt egy újnak. És az új biztosan elhozza neked a „csipetnyi izgalmat" és a „sóhajnyi borzongást", pont akkor, amikor kell.

Nyitókép: iStockphoto