Élvhajhász, erkölcstelen, kéjenc - Ő volt a XVIII. század botrányhőse (18+)

Donatien Alphonse François de Sade, azaz Sade márki a XVIII. század végén született egy előkelő francia család sarjaként. Bár származása gondtalan és elegáns életre predesztinálta, ennek ellenére Sade élete jelentős részét börtönben töltötte...

Csoda hát, hogy a márki jelleme érdekesen alakult? Az is figyelemre méltó, hogy bár Sade gyűlölte a kötöttségeket, mégis belement, hogy az apja akaratának megfelelően, elvegye Renée-Pélagie de Montreuilt, akit csupán az esküvő előtti néhány napban ismert meg. Az ember azt gondolná ezután, hogy Sade igazán szófogadó, szelíd jellem volt, de ez hatalmas tévedés.

Kicsapongó élet felsőfokon

Bár eleget tett apja kérésének, a házasság valószínűleg cseppet sem volt ínyére, vagy ha mégis, akkor kevéssé elégítette ki extrém vágyait, így a márki titkos szerelmi fészket alakított ki magának, ahol hódolhatott szexuális szenvedélyeinek. A húszas évei elején járó Sade számos prostituálttal tartott fenn kapcsolatot, akikkel – mondjuk így – nem bánt kesztyűs kézzel. Ezek a nők nem egyszer fel is jelentették különféle bántalmazásokért.

De a férfi és női szolgálók sem lehettek biztonságban tőle, sőt a gyereklányok sem... Mielőtt bárki felhördülne, elárulom, hogy az extrém szexuális viselkedés – korbácsolás, kisebb kínzások, homoszexualitás, biszexualitás, megrontás – cseppet sem számított rendkívülinek a kor arisztokratái körében avagy az udvarban... Azt viszont kifejezetten megbocsáthatatlan bűnnek tartották, ha valaki mindezt leplezetlenül, provokatív módon csinálta, sőt nyíltan beszélt is róla.

Sade-nek három gyermeke is született a feleségétől, amely mellett rengeteg botrányos viszonnyal is „büszkélkedhetett", de köztük talán a saját sógornőjével való volt a leginkább végzetes, mert ezzel kivívta anyósa haragját is, aki így – mivel mindkét lányát megalázta a márki – legfőbb ellenségévé vált. Annak érdekében, hogy vejét bebörtönözzék minden befolyását latba vetette. Ennek és az egyre nagyobb közfelháborodásnak köszönhetően többször le is tartóztatták, sőt egy alkalommal távollétében halálra is ítélték a márkit és végre is hajtották a büntetést – szimbolikusan, egy bábon.

Börtön, elmegyógyintézet és durva regények

1772-ben azonban anyósa közbenjárásával letartóztatták és börtönbe zárták, ám egy év sem kellett, hogy megszökjön. Ezt követően folyamatos bujkálás és menekülés között telt az élete... az élet, amelyet így is mindig megosztott egy-két fiatal lánnyal. Az egyik anyja még pisztollyal rá is lőtt.
Sade márki kalandos életének végül a börtön vetett véget. 1777-ben tartóztatták le és innentől kezdve folyamatosan, hol a börtönök, hol az elmegyógyintézet vendégszeretetét élvezhette.

A bezártság azonban kifejezetten jót tett neki, már ami írói és filozófiai munkáit illeti. Bár sokan Sade márki műveit közönséges pornográfiának tartják, ennél azért több mondanivalóval rendelkeznek az írásai. Általánosságban elmondható róluk, hogy nagyon erős kritikát fogalmaz meg bennük Sade szinte mindennek kapcsolatban, legyen szó az istenről, a vallásról, az erkölcsökről vagy akár a teljes civilizációról.

Gondolatai újszerűek és előremutatóak voltak a saját korában, ám olyan formában adta közzé őket, amelyek még a XXI. század emberét is elborzasztják. Elméleteit az általa írt művek szereplőinek szájába adja, amelyet aztán mindig valamilyen extrém, kegyetlen vagy beteges szexjelenet leírása követ. A Szodoma százhúsz napja című műben például egy komplett orgia bontakozik ki, amelynek brutális, szadista és sokszor gyomorforgató részleteit Sade hosszan taglalja.

Sade tehát méltán rászolgált, hogy a nevéből alkossák meg a szadista szót, hiszen mind az élete, mind pedig munkássága is arról árulkodik, hogy a márki igencsak távol állt a lányregények cukormázas világától, s inkább abban lelte örömét, ha másokat gyötrődni látott.

Nyitókép: AFP