Mit akar a 24 éves fiam egy 40-es elvált nőtől?!

A 24 éves fia, Zsolt, szerelmes lett egy nála 16 évvel idősebb nőbe. Kétségek közt vergődik, nem tudja feldolgozni, hogy a srácnak - ahogy ő mondja - ennyire elment az esze.

Mit akarhat egy elvált nőtől, akinek már van két tizenéves gyereke?! Hogy akar boldog jövőt megélni, amikor ott már szóba sem jöhet közös utód?! - háborgott a kávéja fölött, mikor találkoztunk.

- Nem hallgat az apai szóra, elengedi a füle mellett a jó tanácsaimat. Nem hiszi el nekem, hogy az a nő csak a pénzével és a szexualitásával ragadta ennyire magával. Ez a hülyegyerek olyan jószívű, hogy bárki az orránál fogva vezeti. Eddig minden olyan jól működött. Együtt vezettük az üzletemet a legnagyobb egyetértésben. Most azt is hanyagolja, keveset jár be, rám hárul minden feladat.

- A szerelem már csak ilyen - vetettem közbe bátortalanul, de egy legyintéssel a szavamba vágott.

Szerelem?! Az a szamár minden ujjára találhatna egy nőt a saját korosztályából. De nem, őt nem érdekli senki más, csak Kati. Egy negyvenéves nő, aki elvált, kétgyerekes anyaként már nem kellett senkinek, és most a fiamra tette rá a kezét.

- Beszélgettél is vele, vagy csak prédikáltál neki?

Próbáltam - morogta egy kicsit higgadtabban. - De süket fülekre találok. Ráadásul mindig félbeszakad minden apa-fia megbeszélés, mert a nő félóránként hívja. Nem hagyja élni sem. Tegnap volt az első alkalom, hogy úgy éreztem: végre Zsolt is őrlődik egy kicsit. Nem a szerelmében bizonytalan: abban úgy viselkedik, mint egy megrögzött fanatikus, nem lát, nem hall semmi mást, Kati az élete. A nő gyerekeivel kapcsolatban vannak kétségei.

- Miért?

- Nem tudja, hogy miként fognak egymáshoz viszonyulni. Neki ugye még nincs sajátja - korai is lenne -, most pedig kettőt is kapott készen. Ráadásul ezek kamaszok, akik épp próbálnak "feljebb kerülni a ranglétrán", nagyszájúak, szemtelenek. Még a szüleiknek is nehéz velük, nemhogy neki. De nem hinném, hogy csak ezért szakítani fog, pedig az lenne a legjobb...

- Mondd meg, öregem, mi a fenét tegyek? Hogy beszéljem le erről a kapcsolatról?! Vagy tegyem félre az előítéleteimet, és nyugodjak bele? Zsolt az egyetlen fiam. Ha neki nem lesz saját gyereke, akkor itt maradunk unoka nélkül, ráadásul a nevemet sem viszi tovább senki.

Hallgattam Tamást, és nem igazán tudtam, mit mondjak. Valahol megértettem, hogy félti a fiát, de megértettem Zsoltot is, hiszen szerelmes. Végül azt javasoltam, próbálja meg Zsolt szemszögéből nézni a történetet, és kritizálás helyett inkább segítsen. Mást úgysem tehet.

A fia dolga sem könnyű - sok korabeli lánnyal próbálkozott már, de nem találta köztük az igazit. Az a Kati pedig talán joggal ábrándult ki a korban hozzá illő férfiak táborából. Aztán egyszer csak találkoztak, és egymásba szerettek... Persze, én is apa vagyok, és tudom, milyen nehéz, hogy a felnőtt gyerekeink dolgába már nem szólhatunk bele. De a szerelmi életük akkor is csak rájuk tartozik.

- Szerintem fogadd el a kapcsolatukat, és reméld a legjobbakat! Ne legyenek negatív gondolataid! Zsolti értelmes srác, nem hiszem, hogy beleugrott volna az egészbe, ha nem lát benne jövőt. Ha kiderül, hogy működik köztük a dolog, még belehúzhatnak, és akár közös gyerekük is lehet. Egy igazi trónörökös, hallod? És akkor neked sem kell amiatt aggódnod, hogy kihal a családod.

Valamelyest talán megnyugtattam, de aztán a beszélgetésünk félbeszakadt: Zsolt telefonált, hogy hétvégén nem tud bemenni az üzletbe, mert Katival welnesselni mennek. Tamás elrohant, hogy megszervezze a fia helyettesítését. Én pedig, míg megittam egyedül a kávém maradékát, azon tűnődtem: vajon hogyan végződik hármójuk története?

Nyitókép: Shutterstock