Egyszerűbb a gyereket a tévé elé tenni, mint foglalkozni vele?

Egyet biztosan tudok: megteszek mindent annak érdekében, hogy a gyerekeimmel minőségi időt töltsek el, hogy hozzám hasonlóan ők se a tévé előtt éljék mindennapjaikat. Merthogy sok háztartásban ez a helyzet. Nem leszek most túl népszerű, de meg merem kockáztatni, hogy a napközbeni munka végeztével rengeteg ember teszi le a gyereket a televízió elé, mondván, hadd kapcsolódjon ki egy kicsit. Aztán a kicsiből még több lesz, a sokból pedig rendszer, és így válnak a gyerekek már egész kicsi korban tévéfüggővé.

Elgondolkodtam, hogy vajon egyszerűbb lenne-e a gyereket leültetni a tévé elé, mint ténylegesen foglalkozni vele? Annyi helyről hallom, hogy ovi vagy iskola után a kicsik mesét vagy filmet néznek otthon, ahelyett, hogy valami mással foglalnák el magukat. Hőn szeretett csemeténk egy bizonyos életkor felett már nyilván nem vágyik feltétlenül minden percben a társaságunkra, de attól még a korai gyermekkorában nem kell ezt úgy megalapozzuk, hogy a közös időtöltést mellőzve, egyszerűen csak „letesszük" a tévé elé, hogy addig nézze, míg ki nem kapcsoljuk előle.

Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy manapság már minden háztartás elengedhetetlen elemét képezi a tévé, de fel nem tudom fogni, hogy minek vállal gyereket, aki később nem akar vele őszintén foglalkozni?

Nem leszek álszent. Nálunk is előfordul, hogy addig, amíg az itthoni teendőimet elintézem, egyszerűbb bekapcsolni egy mesét a gyereknek. De ez az állapot nem folyamatos, és kizárólag csak átmeneti időre értendő, mert miután befejeztem a dolgomat, a tévét egyből kikapcsoljuk és mással kezdünk foglalkozni. Félreértés ne essék tehát, én nem arról beszélek most, amikor halaszthatatlan dolgunk vagy sürgős elintézendő ügyeink végett egy kis időre, a nyugalom és a hatékonyság érdekében segítségül hívjuk a tévét. Én azokra a helyzetekre gondolok, amikor igenis lenne lehetőségünk, időnk és érkezésünk a gyerekkel lenni, de valamiért mégsem tesszük ezt.

És ez csak néhány a sok negatív hatás közül.

Pedig annyi téma van, amiről beszélgetni lehet egy gyerekkel! Nem kell mást tenni, csak felvenni a ritmusát és kommunikációt kezdeményezni vele. Ha pedig még kisebb, rengeteg otthoni programot lehet vele csinálni. Rajzolni, festeni, színezni, kreatív dolgokat készíteni, játszani, társasozni. Be lehet íratni valamilyen szakkörre, különórára, és miért ne tapasztalhatná meg és kísérletezhetné ki, melyik lesz a kedvenc sportja a jövőben, ami illik hozzá?

Egyszóval, töltsünk több időt gyermekünkkel és szervezzünk minél több – akár közös – programot neki a mindennapok mókuskerekéből kiszakadva, mert mérlegelve a tévézés negatív hatásait, egyértelmű, hogy a folyamatos filmnézésből nem származik semmi jó.

Nyitókép: Shutterstock