A gyerekmesék titkos üzenete

Persze, felnőtt fejjel, ha végignézek a lányommal egy hercegnős mesét, már kicsit eltér az üzenete. Már más szemmel nézem, és észreveszek olyan dolgokat benne, melyek gyerekfejjel talán fel sem tűntek. Vagy feltűntek, de nem tulajdonítottam azoknak nagy jelentőséget. Zongorázom, és nagyon szeretem a zenét, így kicsinek nem is vettem észre, mennyi gyönyörű betétdal van ezekben a mesékben, holott már akkor is kívülről fújtam, hogy „Érzed már a szív szavát" az Oroszlánkirályból, a „Messze hív a nagyfolyót" a Pocahontasból, vagy éppen a Hercules klasszikusát, a Múzsák dalát.

Szóval ezek a mesék – bár felnőttként nézve több üzenettel szolgálnak –, romantikusak voltak, szépek és érthetőek. Aztán eljött az az időszak, hogy a lányom nagyobb lett, és elkezdett mesefilmeket nézni. Van, hogy egy teljes filmet végig ülök vele, vannak esetek, amikor csak egyedül nézi a tévét, én pedig fél füllel hallgatom a történéseket.

Őszintén szólva, én teljesen kibuktam a mai gyártmányokon. Múltkor muszáj volt visszapörgessem a Pizsihősöket, mert egyszerűen nem akartam hinni a fülemnek.

A mesében persze nem így fogalmaztak, azt hiszem a „különleges" szót használták. Nem szóltam egy szót sem, csak megvártam a mese végét és megkérdeztem a lányomat, miről is szólt. „Anya képzeld, egy különleges betegségű kislánnyal játszottak a Pizsihősök, de nem jegyeztem meg a nevét, elmondod az milyen?" – írta körbe az esti részt. Persze, megpróbáltam elmagyarázni neki, milyen lehet egy értelmileg sérült gyermek jelleme és mindennapjai, és ezzel nincs is semmi gond, egyszerűen rettentő furcsa számomra, hogy miket bele nem csempésznek a kicsiknek való mesékbe.

Aztán ott van a népszerű kisnyuszi, Bing is, aki – számomra érthetetlen módon – sosem kap szidást az apukájától, akármilyen rossz fát is tesz a tűzre. Vagy legalábbis nincsen retorzió, amit tesz, az mindig úgy jó, ahogy van. Na és itt jött a következő kérdése a lányomnak: Bing apukája hogy lehet Flop, amikor nem is hasonlítanak? Mire elkezdtem volna magyarázni neki, magam is elgondolkoztam azon, hogy mi van, ha azért nem hasonlítanak, mert nem az édesapja. De akkor kicsoda? Nevelő? És miért élnek együtt, hol vannak a kis nyuszi szülei? És a fő probléma, hogy hol van a nevelőanya vagy az édesanya? Az is lehet, hogy ez egy mozaikcsalád? Szintén említésre méltó a mesében, hogy a többi famíliában – például pandáéknál és a másik nyusziknál –, csonka családként, sosem látok apukát, csak anyukát.

Kedvenc talányom azonban Bogyó és Babóca önállóságában rejlik. Nagyon szeretjük azt a mesét, annyira kedves és aranyos, de tök jogosan kérdezi a gyerek egy-egy rész után, hogy mikor mehet egyedül az óvodába Ő is, vagy hogy a karácsonyfát apa miért nem egy mezőről hozta haza, ha úgyis kidöntötte a vihar? Szeretne sok dolgot önállóan csinálni, például a hörcsögnek készített házikón vagy Bogyó szivárványcsúszdáján felbuzdulva Ő is mindenképpen egyedül szeretne fűrészt vagy hasonló szerszámot ragadni és eszkábálni valamit. Bogyóék egyedül főznek, sütnek, tákolnak mindent, amit lehet, és óvodás létükre pókkal küzdenek, kisebb társukat nevelik vagy éppen bábszínházba járnak teljesen egyedül, merthogy szülők nincsenek a mesében.

Furcsa, megváltozott világot élünk. A gyerek kíváncsi, kérdez és érdeklődik, és úgy tűnik a mindennapok eseményeinek megvitatásán túl már a gyerekmesék furcsa kreálmányait is részletezni kell nekik, amivel semmi probléma nincs, de lássuk be, ezek a mai mesék tartalmuknál és feldolgozott történetüknél fogva néha igen cifra dolgokat rejtenek magukban, melyek megmagyarázása olykor komoly fejtörést okozhat.

Nyitükép: Shutterstock