Csak egy tánc volt, nekem mégis a mindent jelentette

Nehéz időszak állt mögötte. Vőlegénye egy éve szakított vele, ami hidegzuhanyként érte, és ez a munkahelyi teljesítményére is erősen rányomta a bélyegét. A szakítás után teljesen befordult, alig ment valahová, hetekig csak sírt és még a barátaival sem szeretett volna találkozni, szégyellte, hogy ennyire vak volt, és nem ismerte fel a figyelmeztető jeleket.

Több hónapba telt, amíg összeszedte magát, és amikor újra kimerészkedett a négy fal közül, elhatározta, hogy elég volt az önsajnálatból, inkább kipróbál valamit, amit mindig is szeretett volna, de az exe mellett nem volt rá lehetősége. A választás a kizombára esett, ami egy meglehetősen erotikus és intim tánc, mégis nagyon élvezte. Eleinte furcsa volt idegen pasikhoz hozzáérni, majd hozzájuk simulni, ugyanakkor jólesett az ölelés, az intimitás, ami egyik pillanatról a másikra tűnt el az életéből. Valahogy ösztönösen ráérzett a mozdulatokra, úgy érezte, hogy végre valami erőlködés nélkül is jól megy neki.

Az első kizomba-buliba vonakodva ment el, rettegett attól, hogy senki nem fogja felkérni, vagy ha mégis, akkor nem tudja lekövetni a lépéseket, úgy, ahogy kellene, és így vagy úgy, de kudarcot vall. Szerencsére a félelmei alaptalannak bizonyultak, végigtáncolta az estét, és szinte mindenki felkérte, akit kinézett magának, kivéve egy srácot, aki teljesen elbűvölte a mozgásával. Elképesztően férfias kisugárzása volt, olyan magabiztosággal lépkedett a táncparketten, hogy Betti alig bírta róla levenni a szemét. Mint kiderült, Gábornak hívják, már vagy tíz éve táncol, és leginkább haladó lányokat szokott felkérni.

Betti innentől fogva alig várta, hogy péntek legyen és újra ott lehessen a kizomba-buliban. Beszerzett egy csodaszép tánccipőt, sőt, még magánórákat is vett, hogy minél gyorsabban fejlődjön. Nagyon vágyott arra, hogy egyszer Gáborral táncolhasson, szinte megmagyarázhatatlan vonzódást érzett a férfi iránt. Bár egy örökkévalóságnak tűnt, pár hét múlva valóra vált az álma. Már épp indulni készült amikor Gábor elé állt és odanyújtotta a kezét. Betti gyomra összerándult, szíve hevesebben kezdett el verni, de amint összesimult a testük, minden izgalom elmúlt, biztonságban érezte magát.

Betti szinte beleszédült a férfi ölelésébe, onnantól fogva semmi más nem érdekelte, csak hogy újra Gáborral táncolhasson. Úgy érezte, hogy ami kettőjük között van, az különleges, és biztos volt abban, hogy a férfi is így gondolja. Számolta a napokat a következő buliig, új értelmet nyertek a hétköznapok. Péntek reggel már nem bírt aludni az izgatottságtól, alig várta az estét, hogy ismét találkozhasson Gáborral. A szíve mélyén bízott abban, hogy a férfi megkeresi, de ez nem történt meg. „Sebaj, este úgyis felkér majd" – gondolta.

A buliba időben érkezett, még új ruhát is vett a különleges alkalomra, de Gábort nem látta sehol. Kezdett aggódni, mi lesz, ha nem jön el, hogy fogja kibírni a következő péntekig? Szerencsére nem kellett sokáig várnia, hamarosan feltűnt a férfi, de mintha észre sem vette volna, felkért egy csinos szőkét, és úgy tűnt, hogy egy ideig el sem akarja engedni. Betti próbált párszor rámosolyogni, jeleket adni, de Gábor csak a táncpartnerére figyelt. Amikor végre elengedték egymás kezét, Betti úgy érezte, hogy ezt most nem bízhatja a véletlenre, és bár ez a kizombában nem szokás, odalépett a férfihoz, hogy felkérje egy táncra.

Gábor meglepődve nézett rá, nem tudta mire vélni az egészet és kedvesen, de határozottan közölte vele, hogy ő mással tervezte az estéjét. Betti hebegett-habogott, majd kinyögte, hogy a múltkori közös táncuk mennyire megérintette és azt hitte, hogy ez kölcsönös.

Betti akkor egy életre megtanulta, hogy a táncot nem szabad összekeverni a szexuális vággyal és a szerelemmel. Nagyon fájt neki a férfi visszautasítása, ugyanakkor nem engedte, hogy elvegye a kedvét a kizombától. Rendszeresen ott volt a bulikban, gyorsan fejlődött és hamarosan az egyik legnépszerűbb lány lett, akit a legjobb táncosok kértek fel. Gáborról még sokáig ábrándozott, ugyanakkor rájött, hogy az, amit vele megélt, tulajdonképpen nem róla szólt, csak rávetítette mindazokat az érzéseket, melyek hirtelen eltűntek az életéből. Ahogy egyre több férfivel táncolt, egyre többször megélte azt a flow-élményt, amit egykor különlegesnek gondolt. S bár Gábor visszautasította, tulajdonképpen hálás volt neki, hogy neki köszönhetően beleszeretett ebbe a szenvedélyes táncba.

Nyitókép: Shutterstock