A kor előrehaladtával romlik a hallás. Ha pedig valaki nem hall, akkor - életkortól függetlenül - nincs más választása, minthogy visszakérdezzen. Egyszer, kétszer, többször. Ez azonban nem értetlenkedés! Hiszen nem a közölt információ feldolgozásával van problémája, egyszerűen csak nagyobb hangerőt igényel. Ennyi az egész.
Tipp: Tégy egy próbát! Dugd be a füleidet egy napra, majd menj el ügyeket intézni! Esélyes, hogy te is felhúznád magad azokon az embereken, akik gúnyos arcot vágnak, ha visszakérdezel. Nem kellemes, és igazságtalan is, ugye? Te se tegyél így az idősekkel!
De nemcsak ilyen esetekben szokás rájuk sütni az értetlenkedés bélyegét: hanem például akkor is, mikor kevésbé tájékozottak valamiben. Pedig ha téged egy téma nem érint, vagy nem érdekel - mert más az érdeklődési köröd -, akkor neked sem lesz "gőzöd se" róla. Nincs olyan gyerkőc a környezetedben, aki a Minecraft élményeivel szórakoztat? Nos, akkor talán "hülyén" fogsz nézni, ha azt mondom: "Passzív mobokkal találkoztam a biomokban, mielőtt kraftoltam egy kardot." Mégsem lenne korrekt, ha ezért értetlennek neveznélek, ugye?
Sokszor hallom olyanoktól, akik tömegközlekedést használnak, hogy "Bezzeg, mikor a buszhoz kell futni, egyik nyanyának sem fáj a lába, majd' fellöknek felszállás közben!" Pedig ha beleképzelnék magukat a másik helyzetébe, biztosan nem mondanának ilyet. Sajnos nem jellemző, hogy sokan átadnák a helyüket a buszon. A többség inkább mereven bámul ki az ablakon, esetleg "alszik", hogy ne kelljen észrevennie a segítségre szorulót.
Így annak, aki tudja magáról, hogy nem bírná végigállni az utat, nincs más választása, mint mindent megtenni azért, hogy ülést foglaljon... Nem heccből teszi: fájhat a lába, félhet, hogy útközben megszédül, esetleg nem tud már olyan stabilan kapaszkodni.
Gondolj bele! Ha menstruációs görcsöd van, és beáll a busz - amelyhez egy egész tömeg igyekszik -, valószínűleg összeszeded magad, és sprintelsz egy nagyot, hogy időben odaérj, és leülhess - bármilyen erős fájdalmad is van. Az idősek ugyanilyen okból "bírnak" a buszhoz rohanni, hogy aztán leüljenek...
Nekik ugyanúgy van kialakult napirendjük, mint neked. Nem hinném, hogy direkt a csúcsidőre hajtanak. Akkor utaznak, mikor szükséges: csekket kell feladniuk, bevásárolnak, és van, hogy délutánra már megfájdulnak az ízületeik, ezért muszáj délelőtt menniük. Nem látsz bele annyira senkinek az életébe, hogy kijelenthesd: ezt így vagy úgy kéne csinálnia.
Mikor egy érett korú emberre nézel, jusson eszedbe, hogy ő már nagyon sok téren megtette a magáét. Gyerekeket nevelt fel, akiket jó eséllyel még most is segít: anyagilag, az unokákra vigyázva vagy finom ételekkel. Az egészsége sem olyan már, mint a tiéd. Fájdalmakkal küzdhet, amik korából adódóan nemhogy elmúlni nem fognak, de még fokozódhatnak is.
Mégis legtöbbjük fáradtan, betegen is azon igyekszik, hogy ott legyen - nekünk, a fiatalabb generációnak. Ezért türelmetlenkedés helyett hálásnak kéne lennünk. Az ugyanis, hogy ők annyi mindent végigéltek, nem múlik el nyomtalanul. Nekem a mai napig sokat jelentenek egy-egy helyzetben édesanyám meglátásai és tanácsai.
Szerinted sem kapnak elég tiszteletet az idős emberek?
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.