Próbálom élvezni a természet közelségét, az elém táruló táj szépségét. Nem megy. Könyv után kutatok a táskámban, helyette a telefon akad a kezembe. Senki sem hívott. Te sem. Kikapcsolom. Szeretném, ha hívnál, és nem érnél el. Reménykedem, a sípoló hang majd bűntudatot kelt benned, hogy nem vagy velem. Esetleg féltékennyé tesz. Akarom, hogy érezd ugyanazt a kínt, amit most én érzek. Akarom, hogy bizonytalan legyél bennem. Fájjon!
Mellettem a padon egy fiatal pár ül. Szerelmesen összebújva. Kicsit távolabbról gyerekek kacaja hallatszik. Anyuka hintáztatja gyermekét, miközben apuka babakocsit tologat mellette. Mosolyogva nézik, ahogy gyermekük a hintában nevetgél. Összeszorul a gyomrom. Milyen boldogok!
Kinyitom a könyvet, próbálok olvasni, de néhány oldal után rájövök, hogy egy mondatra sem emlékszem. Újrakezdem a sorokat, majd újra, és újra, végül becsukom a könyvet, és a telefonért nyúlok. Visszakapcsolom. Nincs üzenet. Sírok. Hosszú évekig éltem így! Kapcsolatban, magányosan.
Ha a magányra gondolunk, idős nénik és bácsik jutnak eszünkbe, akik hajlott háttal, lehajtott fejjel, nehézkesen lépkednek az emberek között. Vagy az otthonukban várják, hogy a percek lassan peregve elhozzák az estét, és újabb nap teljen el úgy, hogy senkivel sem beszéltek. Magányosak, mert egyedül vannak, de a magány nem csak az egyedül élők terhe.
A szerelem is magányossá tehet. Amikor nem akarod magad jól érezni, ha ő nincs veled. Magányos vagy, és ebbe az érzésbe úgy kapaszkodsz, mintha a kapcsolatod múlna rajta. Vagy az életed.
Fiatal voltam, voltak barátaim, mégis minden hétvégén csak ültem a padon, belekeseredve az életembe. Elutasítottam mindent, amitől boldogabb lehettem volna. Kifogásokat kerestem a barátaimnak, hogy ne kelljen buliba mennem velük. Bezárkóztam a szobámba, és vártam.
Vártalak téged, aki épp jól érezte magát nélkülem, aki talán pont a haverjaival szórakozott, vagy más nőkkel flörtölt. Semmivel sem voltam több egy szeretőnél, én mégis két kézzel kapaszkodtam beléd - és a magányomhoz. Ahhoz a magányhoz, amit én építettem magam köré.
Azt mondják, a magányosság nagyban függ attól, hogy mit gondolsz arról, hogyan látnak mások. A másokhoz való viszonyítás erősíti az elszigeteltséget. A magány érzése legtöbbször csak egy általunk kreált állapot, amit mi teremtünk a gondolatainkkal. Ezért meg kell tanulnunk élvezni a saját életünket - másoktól függetlenül.
Az igaz szerelem nem tesz magányossá, inkább felemel, önbizalmat ad és nyitottabbá tesz. Ha nem ezt érzed, ideje átgondolni a kapcsolatodat és kibújni a magányosság páncéljából!
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.