A hosszú házasság titka - a hallgatás?

Ezen elméláztam kicsit. A hallgatás. Olyan egyszerűen és békésen hangzik. Olyan bölcsen. Nekem mégsem tetszett maradéktalanul ez a tanács. Néztem a nagyszüleimet, ahogyan ülnek egymás mellett a díszes, megterített asztalnál. Mosolyogtak, majd Papa egy hirtelen mozdulattal szájon csókolta Mamát, aki tréfásan meglegyintette a férje arcát, és zavartan csak annyit mondott nevetve: De, Ferenc! Itt mindenki előtt?

Más világ

Ez még egy másik világ. Az övék. Abban a világban még egészen más volt az élet. Nem csupán azért, mert vidékről származtak, hanem azért is, mert egy olyan korból, ahol teljesen mást jelentett a házasság és a család.

Aztán amikor jól megrágták már az illetőt, akkor kiköpik és jöhet egy „új falat". Elhasználják a párjukat, feleségüket, férjüket és ha már nem olyan, mint a kezdetekkor, akkor cserélnek. Nem vesződnek feleslegesen a kapcsolat megjavításával. Ebből a szempontból nosztalgiával tekintek a nagyszüleim világára. Ott és akkor még egy életre választott párt magának az emberek többsége. Persze akkoriban is akadt megcsalás, válás, de sokkal kevesebb, mint manapság – és valahogy nem adták fel a régiek az első nehézségnél. Emlékszem, Mama is mesélte, hogy volt a házasságukban hullámvölgy.

Olyan időszak, amikor azt hitte, nem tudja tovább tolni a közös szekeret. Amikor Papa fejéhez vágta a papucsát a kisszoba ajtajából, Papa pedig úgy megsértődött, hogy elviharzott otthonról és 3 napig elő sem került. A gyerekek nevelése sem volt mindig fenékig tejfel, ott is akadt konfliktus... mégis így megöregedve és visszatekintve az életére Mama azt mondta, semmit nem csinálna másképp. Még a veszekedéseket, hullámvölgyeket sem. Mert ez mind kellett ahhoz, hogy aztán még erősebbé váljon a köztük lévő kapcsolat.

- Tudod, kislányom, a hosszú utak sosem egyenesek. Mindig van bennük egy-két fenn és egy-két lenn. De nem szabad a gödör alján feladni! El kell indulni felfelé, ha igazán akarjuk a másikat.

Hallgatni vagy sem?

De vajon honnan tudjuk, hogy hol van a gödör alja? És honnan tudjuk, hogy az út onnan majd felfele vezet, nem pedig egy annál is mélyebb szakadékba? Annak ellenére, amit fentebb írtam, igenis akad azért olyan kapcsolat, amelyért nem érdemes küzdeni. Régen is akadt. Gondoljunk csak a „Pénz számolva, asszony verve jó" és „Az asszony köténye mindent eltakar" életbölcsességekre...
Az én nagyszüleim szeretetben és nagyrészt békében éltek – náluk érthető Mama tanácsa, amit nagy valószínűséggel úgy értett, hogy

De persze létezik egy másfajta hallgatás is. Ami inkább némaság. Az elnyomottaké. Amely megmérgez. Az a hallgatás nem a barátunk és nem a házasság megmentője, hanem az a fajta, amely előbb-utóbb megöl... valakit.
Persze ezt Mama nem tudja, nem tudhatja, mert sosem hallgatott így. A tanácsokkal azonban érdemes kicsit vigyáznunk, mert sosem tudhatjuk, hogy aki adja és aki kapja valóban ugyanarra gondol-e...

Nyitókép: Shutterstock