Én mindig szólok, hogy baj lesz, csak soha senki nem hallgat rám

Hogy kicsoda Kasszandra? Trójai királylány, Priamosz és Hekabé lánya, Hektor és Parisz húga. És mivel nincs görög mitológia tragédia nélkül, sejtheted, hogy az ő története sem az a tipikus happy enddel végződő sztori - amit részben vagy egészben, de magának köszönhet.

Történt ugyanis, hogy Apollónnak - a költészet, művészetek, zene és tánc, valamint a férfi szépség és egyebek mellett a jóslás istenének - megtetszett Kasszandra, s udvarolni kezdett neki. A csodaszép trójai királylány látszólag hajlott a viszonyra, ám azt kérte az istenségtől, ajándékozza meg őt a jóslás képességével. Apollón, aki nemcsak a legszebb férfi volt a világon, de az egyik legszerelmesebb típus is, vélhetően komoly kapcsolatot szeretett volna a lánnyal, hiszen gondolkodás nélkül megadta neki, amit kért. Ám kiderült, hogy Kasszandra vagy nem hitte, hogy teljesíti a vágyát, vagy csak szédítette a férfiak egyik, ha nem a legjobbikát, visszakozott, úgy döntött, mégsem lesz Apollón istené.

Apollón bár visszavehette volna a nőtől a jóslás képességét, nem tette. Inkább azzal sújtotta a lányt, hogy hiába is tudja a pontos jövőt, hiába figyelmezteti a családját, népét vagy akár idegeneket arra, hogy mire számítsanak, milyen szörnyűség fog következni, senki nem hisz majd neki, és örülhet, ha csak bolondnak nézik.

Kasszandra a trójai háború alatt bizony meg is tapasztalhatta, hogy a jövőbelátás, mely Apollónt hitegetve még áldásnak tűnt, onnantól, hogy átverte az istent, átokba fordult át. Nem egyszer figyelmeztette apját, testvéreit, népét a veszélyekre, ám ők rendszerint üres fecsegésnek tartották, amit mondott, mert ugye mit is várhatnának egy nőtől... Így volt ez akkor is, amikor Odüsszeusz és harcosai egy fából épített lóban megbújva várták, hogy a trójai kapun belülre kerüljenek, s noha Kasszandra zokogva próbálta elmagyarázni földijeinek, hogy a "trójai faló" okozza majd a bukásukat, népe nem látott többet a királylányban, mint egy ostoba szépséget. Meg is lett az eredmény: Trója bukása.

Kasszandra Pallasz Athéné templomába menekült a pusztítás elől, ám az istennő Paris trójai királyfi korábbi akciója miatt - miszerint Szép Heléna szerelméért cserébe Afroditének adta a legszebb nőnek járó aranyalmát Athéné helyett -, enyhén szólva nem szívlelte a trójaiakat. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egész trójai háború azért tört ki, mert a Parisnak ígért szépség valójában már foglalt volt: addig Menelaosz feleségeként tengette életét, ám miután a kiskirályfi megszöktette őt, férje testvére, Agamemnón király a létező legerősebb sereget toborozva ment Trója ellen.

Szóval Athénét nem érdekelte a szépséges jósnő sorsa, minek eredménye az lett, hogy a templomába betrörő Aiasz megerőszakolta Kasszandrát, majd odaajándékozta Agamemnónnak, mert hát az ókori görögöknek ez is természetes volt...

Én is gyakran érzem úgy - és szerintem sokan vagyunk ezzel így -, hogy tudom, mi lenne a jó megoldás egy problémára, de a segítő szándékom ellenére sem akarják azt mások elfogadni. Ezek a "mások" általában maguk is érintettek a kérdésben, de igyekeznek a kisebbik ellenállás felé húzni, a kényelmetlenebb verziót figyelmen kívül hagyni, a rövidtávon nagyobb hasznot hozó megoldást választani.

Mi ebből a tanulság? Ha szexet ígérsz egy férfinak, akkor tartsd a szavad, különben csúnya véget érhetsz? Neeeem! Hogy nőként soha nem az eszedért fognak szeretni? Dehogy!

Talán inkább az, hogy te hiába vagy kritikus gondolkodó, hiába próbálsz megszerezni egy-egy döntés előtt minden lehetséges és szükséges információt, a te álláspontod akkor is csak a te álláspontod marad. Aki nem akarja látni az igazságot, nem akar szembesülni a valósággal, annak mondhatsz bármit, azt jó esetben hülyeségnek, rosszabb esetben hazugságnak fogja tartani. És ha mégis igazolódik, amit próbáltál, elmagyarázni, de nem hittek neked, az sem jelent semmit annak, aki kétségbe vonta a szavaidat, mert ahogy mondani szokás: az igazság csak zavar, ha a hazugság győz meg.

Nyitókép: Shutterstock