Görög istennők: Deméter, aki bánatában hajszál híján kiirtotta az emberiséget

A görög istennők - noha az antikkor hősei -, történeteikkel a mai kor emberének, nőjének is üzennek. Róluk indítok most sorozatot. Az elsőszámú kedvencem Kronosz és Rhea lányaként főistennő, a  mezőgazdaság, a termékeny föld istennője, aki megtanította a földi halandókat a vetés és aratás művészetére, hogy aztán két fivére miatti haragjában kis híján ki is irtsa az emberiséget. 

Mivel görög mitológiáról beszélünk, ami furcsa viszonyok és kapcsolatok tömkelegével van tele, és a gyerekek száma sem éppen tipikus, feltételezem, hogy a szemed sem rebben, ha azt írom, hogy Deméternek - görögül Dimitra - 11 gyermeke volt, közülük kedvenc lányának, Perszephonénak az apja a saját testvére, minden istenek istene, Zeusz volt. Az viszont már kicsit erősnek tűnik, hogy ugyan akaratán kívül, sőt nagyon is annak ellenére, de anyósa lett a másik fivérének, Hádésznak, az alvilág istenének. Ilyen körülmények között nem is csoda, hogy majd' belehalt a bánatba, s vele mi emberek is. 

Történt ugyanis, hogy Szicília szigetén - ott található a híres ennai Deméter-templom -, Perszephoné a helyi lányokkal játszott és virágott szedett, szebbnél szebb virágokat gyűjtöttek össze, hogy koszorút fonjanak maguknak, valójában már nem volt szükség többre, de akkor a fiatal istennő meglátott a távolban egy különlegesen szépet. Perszephoné odaszaladt, hogy letépje a csodaszép nárciszt, de amikor épp nyúlt érte, megnyít a talpa alatt a föld, és ő a mélyben találta magát. Épp csak lezuhant, már mellette is termett a négy fekete ló húzta kocsiján Hádész, aki maga mellé ültette unokahúgát, majd elhajtott, a föld pedig, mintha soha nem nyílt volna meg, bezáródott felettük. 

Forrás: Alicechan - DeviantArt

A többi lány, amikor észrevették, hogy eltűnt, azonnal a keresésére indultak, de estig nem találták meg, ezért szóltak anyjának, Deméternek. Az anya fekete ruhát vett magára, és fáklyával a kezében útnak indult, hogy megkeresse lányát. Borzalmas volt a fájdalma, 10 napig csak ment és ment, Perszephoné után kutatva, amikor találkozott a Hold istennőjével, Hekatéval, aki csak a lány sikolyát hallotta, de nem látta őt. Deméter Hélioszhoz, a napistenhez fordult a kérdéseivel, tőle tudta meg, hogy lányát saját fivére, Hádész rabolta el, azért, hogy feleségül vegye őt. 

Deméter bánata szörnyű haragra váltott, miután megtudta, hogy bátyja, gyermekének apja, Zeusz engedélyezte ezt a borzalmat Hádésznak, elhagyta az Olimposzt, és bolyongani kezdett. Addig ment, míg el nem ért Eleusziszbe, ahol találkozott az ottani király lányaival, akik látva, mennyire elkeseredett, s megtudva a történetét, meghívták, hogy lakjon a palotájukban, majd ott megvigasztalódik. Ám az istennő csak gyászolt és gyászolt, s vele gyászolt a föld is. Nem volt gyümölcs, nem termett búza, semmiféle zöldség, növény, de még a virágok sem nyíltak. Úgy tűnt, Deméter bánatával a föld is elpusztul. 

Amikor Zeusz lenézett a nagy hegyről, s látta, hogy minden elpusztult, és emiatt az embereket is halál fenyegeti, isteneket és istennőket küldött testvéréhez, hogy győzzék meg, fel kell oldania az átkot, amivel a földet sújtja, de Deméter hajthatatlan volt. Mindaddig nem volt hajlandó bármit is tenni a mezőgazdaságért és így az emberekért sem, míg akarata nem teljesül, és vissza nem kaphatja lányát. Zeusz elküldte hát Hermészt, az istenek hírnökét az alvilágba, hogy hozza fel látogatóba Perszephonét az anyjához. Így is lett, és amint megtörtént anya és lánya nagy találkozása, Deméter feledve hatalmas bánatát és rettenetes haragját, ismét boldognak érezte magát, s megfogadta, hogy soha többé nem téveszti szem elől lányát, és soha nem engedi el maga mellől.

Forrás: Leemage via AFP

Ám ez lehetetlen volt, hiszen akkorra a lánya már Hádész asszonya volt, ráadásul az alvilági isten adott neki egy gránátalmát, s ő gyanútlanul megevett pár magot a holtak eledeléből. A föld istennője ekkor talán mág mérgesebb lett, mint előtte, ám Perszephoné azt mondta anyjának, hogy férje, bár komorságáról híres, vele mindig nagyon jól bánik, kényezteti, keresi a kedvét. Zeusz pedig parancsba adta Hádésznek, hogy az év kétharmadára (Homérosz szerint 6 hónapra) engedje el feleségét az anyjához, ám a maradék 3 hónapot Perszephonénak az alvilágban kell töltenie, hites ura mellett. 

Hamar eltelt az a 9 hónap, amit anya és lánya együtt tölthettek, de ezidő alatt a föld újra termékennyé vált, a fák ismét adtak gyümölcsöt, ismét lengedezett a búza és a kertekben újra kinyíltak a virágok. Az emberek vetettek, arattak, Deméter boldog volt, forrongó lelke megnyugodott, bánata csillapodott. Ám Hermész nem késett: a megbeszélt időben megérkezett, s már vitte is a föld alá, az alvilágba Perszephonét.

Az év lányával töltött ideje alatt a föld is virult, ám amikor távol voltak egymástól, ismét hideg, rideg és terméketlen lett minden. Így változnak az évszakok, Perszephoné hozza el a tavaszt, az újjászületést. 

Ám Deméter története nem csak a ciklikusságról, a természet változékonyságáról szól, nem csak az élet örökös körforgását mutatja meg. A folytonos újjászületésen, a halandóságon és halhatatlanságon kívül mást is közvetít a mai ember felé. Története, egy anya boldogságán és gyermeke elvesztése miatti fájdalmán keresztül arra is megtanít, hogy ha néha meg is járjuk a poklot, mindig fel lehet állni és újra elindulni az élet felé, mert ha olykor nehéz is elhinnünk, mindig van tovább.   

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek