Ne várd meg, míg kiüresedik a lelked egy kapcsolatban!

Ha nem élheted meg a nőiségedet, mert nem veszik észre, nem értékelik benned, akkor nem a megfelelő partnerrel kötötted össze az életedet, és a legjobb, amit magadért tehetsz, hogy továbblépsz.

Ha nem tudsz valaki mellett kiteljesedni, akkor előbb vagy utóbb olyan hiányokat fogsz mellette megélni, amiket pótolni kell - persze, csak ha nem akarsz egész életedben visszafogottan vegetálni. Ha ott maradsz, mert szerinted úgy illik - vagy, mert félsz az ismeretlentől -, akkor nem fog másról szólni az életed, mint lemondásról.

Ha őszintén magadba nézel, talán te is tudod: ha nem valósulnak meg a céljaid, akkor nincs miért maradnod. Ha kérdéseket teszel fel, de nem kapsz rájuk válaszokat, ha elmondod a vágyaidat, de a párod mit sem törődik ezekkel, akkor nem beszélhetünk jó kapcsolatról. Hiszen így csak az a szerep jut, hogy boldoggá tegyél valakit, aki nem viszonozza a törekvéseidet.

Nem szolgának, nem cselédnek kell betársulni egy ember mellé. Persze fontos az is, hogy figyelembe vedd a másik igényeit, de ezért cserébe kapnod is kell - nem többet, csak annyit, amennyit te is befektettél. Fontos, hogy ne érezd tehernek a másikat, hogy ne akarjon rád telepedni, megfojtani az akaratával.

A legfontosabb: a kommunikáción nagyon sok múlik. Ne szemrehányásként közöld vele a problémáidat, ne hibáztasd olyan dolgokért, amikről talán nem is tud! Próbáld meg kedvesen a tudtára adni, milyen változtatásokra lenne szükség ahhoz, hogy jól érezd magad mellette! És ha ez sem hoz megoldást, akkor fogadd el: ő ilyen a természetéből fakadóan, és ha ez számodra nem megfelelő, akkor állj tovább!

Persze az ismeretlenbe ugrani mindig kétesélyes, és számos veszélyt hordozhat magában - azonban azt tudd: ha maradsz, lemondasz magadról, és feláldozod az életedet másért. Maradj, ha jólesik, ha elegendő törődést kapsz! De ha éhezel, ha sosem laksz jól, akkor ne kérj tovább, ne koldulj, és ne könyörögj a szeretetért! Szedd össze a sátorfádat, és indulj el!

Nyitókép: Shutterstock