A saját lábadra akarsz állni? Na, így biztos nem sikerülhet!

Amikor azt mondtad, hogy Budapestre költözöl, távol a családodtól és 25 évesen végre munkába állsz, azt válaszoltam: szuper ötlet (épp ideje), hajrá! Aztán, amikor egy hétre beköltöztél hozzánk, és kifejtetted, hogyan is gondolod ezt, tátva maradt a szám, és csak annyit mondtam, így biztosan nem fogsz a saját lábadra állni, csak ha lejjebb adsz az igényeidből. De, vajon képes vagy erre? 

Állásinterjúra jöttél, mi szurkoltunk neked, és te is hittél abban, hogy tiéd a meló. Én azért félve megemlítettem, hogy munkatapasztalat nélkül nem biztos, hogy téged választanak a sok-sok jelentkező közül, nézegess mást is. Nem baj, mondtam, ha először nem az álmaid állását kapod meg, ha már dolgozol valahol, mellette keresgélhetsz még, netán piacképesre képezheted magad, de te csak röhögtél. 

Belémfojtottad a szót, hogy mit képzelek, te csak ebben a jónevű szalonban vagy hajlandó dolgozni, neked derogál egy vendéglátós vagy gyorséttermi munka, te biztosan nem leszel büdös, olajszagú, és egy hipermarketben sem húzod majd az igát, neked olyan hely kell, ahova szépen felöltözhetsz, kisminkelheted magad, úgy nettó 500-ért és amúgy sem leszel senki rabszolgája. (Ekkor viszont én nevettem.) 

Forrás: Shutterstock

Bár még nem jeleztek vissza a cégtől, te már nekiálltál lakást keresni, isteni szerencse, hogy nem vettél ki rögtön egyet - a szüleid pénzén. Nem óvatosságból vártál vele, inkább csak nem volt, ami megfelelt volna a kényes ízlésednek. Az egyikben nem volt a konyhának szép a színe, a másikban az ágy nem tetszett, a harmadik messze volt a vágyott a munkahelyedtől. A beígért fizetésedből persze ki sem tudtad volna fizetni ezeket, arról azonban hallani se akartál, hogy összeköltözz másokkal. Végül elutasítottak. 

Végül az állás nem jött össze, így a te nagy "saját lábra állásod" is várat magára, ami ezzel a hozzáállással körülbelül lehetetlen küldetés. 

Hogy miként lenne elérhető? Elmondom. 

Állásinterjú, állásinterjú és állásinterjú. Nem mondom, hogy vállalj el bármit, igaz, különösebb szaktudás nélkül olyan nagyon nem válogathatsz. Valahova persze fel fognak venni, ahol, - ha ügyes vagy -, igyekszel a legtöbb pénzt kicsikarni. Nem biztos, hogy szeretni fogod, de lesz egy stabil alap, amiből gazdálkodhatsz. Ez biztos nem lesz annyi, amennyiből te saját kecót bérelsz, rezsit fizetsz, eszel és ruházkodsz, így, ahogy a legtöbb fiatal, a legjobb, ha te is egy szobát nézel. 25 évesen ez akár jó is lehet, barátokra lelhetsz, és még az is lehet, hogy nem fogod bánni, ha nem mindig az üres lakásba mész haza. 

Így, és csakis így van esélyed arra, hogy tényleg - ahogy mondtad - bizonyíts, a saját lábadra állj, és ne a szüleid finanszírozzák - akkor se, ha megtehetik - a te budapesti útkeresésedet. Nem azt mondom, hogy ne fogadj el egy fillért se, de alakíts ki olyan költségvetést, amibe akkor is beleférsz, ha egyedül kell gondoskodnod magadról. Na, igen, ez sok kompromisszummal jár, mint általában a felnőttek élete, de te is annak vallod magad, hát hajrá. 

Bár elkényeztettek, ha ki akarsz törni a babaházból, vissza kell fognod magad. Hidd el, az önálló élet és az azzal járó önbizalom sokkal jobb érzés lesz, mint az a gőg és önteltség, amivel most nézel a világra. Az, hogy eltartod magad, kárpótolni fog a százezer forintos cipőkért, a számos luxustermékért, és egy idő után büszke leszel magadra, hogy nincs szükséged senkire ahhoz, hogy "életben maradj". 

Amikor beszélgettünk, azt mondtad, ez a célod: az önállóság. Akkor viszont ne várd, hogy a feneked alá pakolják a jó életet, tegyél azért! Ha felméred a képességeidet, fejleszted azokat és szerényebben állsz a világhoz, akkor előbb-utóbb tényleg majdnem a tiéd lehet.

Ezek is érdekelhetnek