Sminktetoválás, póthaj és botox - ettől most műnő lettem?

Rengeteg nő és általuk megtestesített ideál létezik világunkban, s talán nem hazudok, ha azt mondom, hogy a testünkön végzett beavatkozások száma az utóbbi években igencsak megnövekedett. Sokszor elégedetlenek vagyunk önmagunkkal, pedig okunk nem mindig van rá, azonban egy biztos: ha beférkőzik egy gondolat a fejünkbe, onnan nincs megállás, azt bizony meg kell valósítani.

Mi, a gyengébbik nem képviselői megállíthatatlanul hajkurásszuk az újabb lehetőségeket és kezeléseket, melyek segítségével szebbek és jobbak lehetünk. Nem tehetünk róla, az evolúció és a történelem során belénk ivódott a „mindenkinél jobb akarok lenni" ösztön. De vajon hol a határ egy-két szépészeti rutinkezelés és a műnő effektus között?

Az első kattanásom akkor volt, amikor megláttam az egyik kolléganőm szemhéjtetoválását. Nekem is kellett, azonnal, mert nagyon jól nézett ki. Meg is csináltattam, de úgy voltam vele, ha már a szemem szép, miért ne emelném ki a szemöldökömet is egy hasonló tetkóval? Egyik sminktetoválás követte a másikat, a végén természetesen a szám beszínezése is megtörtént, így teljes volt a kép, megnyugodott a lelkem.

Bár anyukám egyáltalán nem az a konzervatív szülő, egyik nap mégis feltette a bűvös kérdést: „Kislányom, mi jön még ezután, teljesen műnő akarsz lenni?". Elgondolkodtam. Azzal, hogy ezeket megcsináltattam, még nem éreztem magam annak, de abban talán igaza lehetett, hogy kevés idő alatt elég sok változáson estem át. Az egyik barátnőm például már túl van jópár botox kezelésen, és számos hajfelvarró beavatkozáson is. Hozzá képest például szinte természetes vagyok.

Forrás: Shutterstock

Honnantól válik valaki műnővé?

Szerintem minden megítélés kérdése, ahogy az is, hogyan vélekedünk egymásról. Ami nem természetes eljárással vagy összetevőkből készül, az már „mű" kategóriának számít, s egyből elítélendő? Van, akinek ez sok, másoknak pedig szinte mindennapos.

Persze vannak olyan természetes szépségek, akik úgy tökéletesek, ahogy vannak, de mi van azokkal a nőkkel, akik kis - vagy nagyobb - mértékben eltérnének az eredeti külsejüktől? Miért baj, ha az elégedetlenkedésünk hatására olyan bomba csajt csináltatunk magunkból, mellyel saját magunk is elégedettek vagyunk? Hiszen ez a legfontosabb. Hogy mi magunk boldogok legyünk és ki legyünk békülve önmagunkkal. És ha ehhez egy-két esztétikai változtatásra van szükségünk, miért is ne?
Nem leszünk attól kevésbé nőiesek, mert egy-két dolog meg van rajtunk csináltatva. Én nem gondolnám, hogy azért, mert átestünk valamilyen beavatkozáson, kevésbé lennénk értékesek, mint azok, akiken minden természetes. Sőt! Ha így érezzük jól magunkat a bőrünkben, akkor valószínűleg az életünk többi területére is kihat majd az újonnan szerzett önbizalom.

Ne keressük az indokokat, miért csináltat meg magán valaki valamit, egyszerűen csak ne ítéljük el és ne skatulyázzuk be. Túl sok sztereotípia terjedt el a „műnő" fogalommal kapcsolatban, és a világnak olykor fogalma sincs, milyen okok húzódhatnak meg az változtatások mögött. Ezek a szépségtrükkök szebbé tesznek minket, ettől jobban érezzük magunkat. Nem a kinézete alapján lesz valaki mű, és a nőiességünk sem csupán ezeken múlik.

Hegedűs Heni

Ezek is érdekelhetnek