Az exszel való barátság csak akkor működik, ha már egyik félben sincs sérelem

Én egyik exemmel sem vagyok baráti kapcsolatban, és sokáig azt gondoltam, ez így egészséges. A múltba való kapaszkodás nem vezet sehova, ráadásul szerintem sokszor akadályozza azt is, hogy valójában továbblépjünk.

Volt egy exem, aki a kapcsolatunk során többször hangoztatta, hogy nem érti a nőknek azt a felfogását, hogy szakítás után nem akarnak barátkozni a volt párjukkal. Szerinte, ha szeretünk valakit, akkor a szakítás után is szeressük, ami egy szép elmélet, de szerintem a gyakorlatban baromira nem így működik. Hisz egy szakítás általában fájdalmas dolog, főleg, ha te vagy a szenvedő alany. Ilyenkor két dolog segít: az idő és a távolság. Úgyhogy, amikor egyik napról a másikra szakított velem, nyilván én sem szerettem volna vele tovább barátkozni, pedig felajánlotta, hogy barátilag csináljunk még néha programokat, sőt, utazhatnánk is együtt. Hisz ő szeret engem, csak nem úgy, ahogy azt én elvárom tőle. Az egészből nem lett semmi, még hónapokig nyalogattam a sebeimet, ő meg összejött egy másik lánnyal, és utána érdekes módon nem erőltette ezt a nagy barátkozást.

Persze olyan is előfordul, hogy egy pár képes kulturáltan elválni, viszont annyira erős a szeretet, hogy nem tudják egymást azonnal elengedni. Az egyik nagyon jó barátnőm és a volt barátja pár hónappal ezelőtt közösen megbeszélték, hogy a kapcsolatuk nem működik így tovább, viszont emberileg nagyon szerették egymást, így nem akarták a másikat kitörölni az életükből. A szakítás után rendszeresen beszéltek, ott voltak egymásnak támasznak, ami nyilván nagyon megnyugtató volt mindkettőjük számára, ugyanakkor véleményem szerint nem volt igazi szakítás. Ezt a barátnőm is hamar belátta, hisz nem tudott teljesen eltávolodni az exétől, felkavarták a beszélgetések és bár próbált más srácok felé is nyitni, nehéz volt úgy, hogy az előző kapcsolatát le sem zárta még igazán. Végül megbeszélték, hogy jobb, ha egyáltalán nem beszélnek és így sikerült mindkettőjüknek új életet kezdeni.

Forrás: Shutterstock

Véleményem szerint ez a barátkozás az exszel egyedül akkor működik, amikor már egyik félben sincs sérelem, sem szexuális vágy, sem esetleg egy hátsó szándék, hogy amúgy jó lenne visszaszerezni a másikat. Ha ezek közül egyik sincs, csak az őszinte szeretet a másik iránt, akkor viszont szuper dolog, mert ő legalább ismer szőröstül-bőröstül, elfogad a hibáiddal együtt és néha reálisabban lát, mint te saját magadat. Ismeri a családodat, érti, miről beszélsz, amikor épp eleged van az anyádból vagy ki vagy akadva a főnöködre. Tele vagytok közös emlékekkel, melyekről jó néha nosztalgiázni és jó azt is látni, hogy az évek múltával milyen sokat változtatok.

Bár én egyik exemmel sem vagyok baráti kapcsolatban, megéltem valami hasonlót, amikor 10 év kihagyás után találkoztam egy volt barátommal, akivel a húszas éveimben több évig voltunk együtt. Annyira jó érzés volt valakivel találkozni, aki igazán lát engem és őszintén érdekli, mi van velem. Azt is jó volt megélni, hogy elengedtem vele kapcsolatban minden sérelmemet és valóban képes voltam vele barátilag beszélgetni, még ha furcsa is volt az elején.

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ha véget ér egy párkapcsolat, az az egészségesebb, ha egy ideig nem beszélünk a másikkal, addig biztosan, amíg érzelmileg el nem távolodtunk teljesen tőle. Ha már mindkét fél túllépett a fájdalmán, megbocsátotta a másik minden bűnét és már semmilyen szinten nem hat rá fizikailag vagy érzelmileg, csak akkor jöhet a barátság.

Nyitókép: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek